Hát, akkor te egy igazi hős vagy anyukám - nekem 13 év után leszokni nem éppen egy gyalog galopp.
Tinédzserként menő volt cigizni, 30 évesen már problémás. Annak idején a gimiben azért pöfékeltem szorgosan, hogy a bájos, kislányos imidzsemet valahogy levetkőzzem, ugyanis mindig is utáltam "cukorfalat" lenni. Arra vágytam, hogy igazi "bajos csaj" legyek, aki izgalmas, vagány és megközelíthetetlen. Na, ez a rosszlány karakter megkívánta azt a jelenetet, amikor csábosan fújom ki a füstöt. Úgyhogy eleinte poénból, majd később - sajnos - már megszokásból dohányoztam.
Viszont így, a 3. X-be lépve egyre inkább ért bennem a gondolat, mert:
Úgyhogy több hónapos előkészület után (magyarán gyűjtöttem az erőt) belevágtam!
Egyáltalán nem hiányzik, nem is értem, hogy eddig miért szívtam. Szétárad bennem a büszkeség, és önfeledten végzem a dolgomat egész nap, miközben úgy érzem magam, mint aki egy perc alatt életmódot váltott. "Élet, erő, egészség!" - ez lesz mától a jelmondatom. Este azért már motoszkál a fejemben a gondolat, hogy jó lenne rágyújtani, de gyorsan elhessegetem.
Furcsa reggelivel kezdeni a napot, körülbelül 10 éve nem reggelizem (kivéve, ha wellness-re megyek, mert akkor nyilván "kötelező" bepuszilni a komplett svédasztalt), szóval, hiányérzet van bennem, hogy elmarad a kávé-cigi kombó. Elmorzsolok néhány könnycseppet emiatt, majd egy epres müzlit választok helyette.
Tornázom is mellette: ha már lúd, legyen kövér - adjunk annak az életmódváltásnak! Igaz, hogy közben egyfolytában éhezem és szomjazom, de lelkesít a gondolat, hogy ennyi év után végre én leszek a megtestesült egészség. Picit ugyan félek az elhízástól, ezért próbálok nem mindig ropogtatni valamit, helyette inkább teázom.
Szerintem ennyi teát még életemben nem ittam... Kezd teamérgezésem lenni, és pokolba kívánom az összes ételt és italt, mert semmi sem csillapítja azt a "szomjúságot", amit a cigaretta hiánya okoz. Kezdem átérezni, hogy min mehetett keresztül Edward, amikor nem kóstolhatta meg Bellát:valószínűleg pont ilyen lenne a vámpírlét és a folyamatos vér utáni vágyakozás...
Még hogy a leszokás csak úgy pikk-pakk megy?! Fáradt vagyok, és az idegeim pattanásig feszülnek. Úgy érzem magam, mintha egyszerre menstruálnék, vizsgára készülnék és megtudtam volna, hogy a volt szerelmem összejött egy másik csajjal. A sárkány hozzám képest egy jámbor unikornis.
Kezd csillapodni a vágy, de még mindig komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy ne akarjak rágyújtani, ezért állandóan csinálok valamit: olvasok, tanulok, dolgozom, tornázom, filmezek. Mindegy, csak eltereljem a gondolataimat. Azt hallottam, hogy kb. 2 hét kell, amíg egy picit könnyebb lesz... Hát, úgy várom a pillanatot, mint a messiást!
Könnyebb, határozottan könnyebb! Eddig 2 kg-ot híztam, de ez nem nagy áldozat a füstmentes életért cserébe. És sokkal jobban érzem magam! Rendszeresen eszem, többet tudok sportolni, és már nem krákogok úgy, mint a dohányt rágcsáló Józsi bácsi. Plusz megfogadtam: hogyha kibírok 2 hetet cigi nélkül, meglepem magam valamivel, amire már régóta vágytam. Tudom, hogy még rögös az út a teljes leszokásig, de már így is egy hős vagyok! :)
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.