Az álommunka csak egy cél, és nem a végállomás!

Úton-útfélen olyan emberekkel találkozunk, akik az álommunkát és az ideális párkapcsolatot keresik. De most őszintén: hányat ismertek, aki meg is találta? Illetve ez így nem helyes: van, hogy megtaláljuk, aztán kiderül, hogy az álompasi inkább rémálom, az álommunka pedig minden, csak nem szuper.

Coachként azt vallom, hogy igenis csináljuk azt, amiben jók vagyunk, amit örömmel teszünk minden nap. Azaz legyen hivatásunk, ne csak munkánk. De nagyon fontos azt is észben tartani, hogy ha találunk egy olyan munkát/kapcsolatot, ami igazán jó, az még nem a célegyenes. Egyáltalán nem biztos, hogy ami most álomnak tűnik, 2, 3 vagy 10 év múlva is az marad. Miért?

Mert emberek vagyunk - változunk és fejlődünk. Tapasztalatokat szerzünk, és amiről egykor azt gondoltuk, mennyire jó lenne, pár év múlva már nem okoz akkora örömet. Baj ez? Szerintem nem. Hiszen nem lenne hova fejlődni, ha 18 évesen kitalálnánk, milyen szakmát szeretnénk, 23 évesen elkezdenénk dolgozni, és még 40 év múlva is ugyanannak a kihívásnak örülnénk, amit pályakezdőként tapasztaltunk. Ilyet csak nagyon kevesek éreznek.

Ilyenek vagyunk. Az újdonság, a kihívás szükséges - az ad önbizalmat. Egy álommunka nem attól lesz álom, hogy a napi tevékenységeidnél szebbet, jobbat nem tudsz elképzelni. Hanem attól, hogy kitalálod, miben vagy jó, mit szeretnél csinálni, és dolgozol azon, hogy elérd a célod. Ha sikerül, érezheted úgy, hogy megtaláltad az igazit - de azt senki nem garantálja neked, hogy ez tartós lesz. Hiszen az, amit elképzelünk, sokszor távol áll a valóságtól.

Lehet, hogy most például azt gondolod, személyi edzőként sokkal boldogabb lennél, mint az irodai munkáddal - de nem tudhatod, valóban így van-e. Ehhez ki kell próbálnod, és csak akkor derül ki. Jó esetben valóban a világ legboldogabb embere leszel edzőként - rosszabb esetben rájössz, hogy ez mégsem neked való. De ha az utóbbi verzió fordul elő, akkor is előrébb vagy, mintha meg sem próbáltad volna. Ebből is tanulni fogsz: mi az, ami vonzott benne, és mi az, ami miatt mégsem ez a végállomás. Ez fog abban segíteni, hogy megtaláld az igazit. (Lehet, hogy a kettő kombinációja lesz a megoldás, vagy valami teljesen más...)

Forrás: Shutterstock

A saját példám is mutatja, hogy többször hittem már azt, megvan a tuti. Az volt az álmom, hogy HR-es legyek - sokat tettem érte, és sikerült. Nagyon boldog is voltam - egy ideig. Aztán szép lassan rájöttem, mi az, ami hiányzik. Váltottam a coachingra, de abban szintén hiányérzetem támadt. Jelenleg mindkettőt csinálom, és mellette írok is - most érzem azt, hogy igazán egyensúlyban vagyok. Nálam ez a kombináció bizonyult az igazinak - eddig.

De hogy ez így marad-e 3 év múlva is? Fogalmam sincs. Most ennek a három dolognak az együttese alkotja a hivatásomat, de elképzelhető, hogy valamikor már nem így fogom gondolni. Mert közben zajlik az élet, és a hatások, benyomások amik nap mint nap érnek, mind-mind alakítanak rajtam.

A lényeg szerintem az, hogy ne a végállomást, a tökéletest keresd, hanem azt, amiről MOST azt gondolod, boldoggá tenne téged. Ezért tegyél is erőfeszítéseket, hogy elérhesd, hiszen magától nem jön (mellesleg akkor nem is értékelnéd annyira). Ha pedig elérted, de egy idő után másra kezdesz el vágyakozni, akkor ne rémülj meg, hanem kövesd tovább bátran az (új) álmodat - és ezt semmiképp ne érezd kudarcnak!

Mert ez egy folyamat, nem pedig egy verseny, ahol az nyer, aki hamarabb célba ér. Mindegy, mikor érsz célba, csak indulj el az úton, mert ha egy helyben toporogsz, akkor biztosan nem fogod még egy rövid időszakra sem azt érezni, hogy igazán a helyeden vagy. És hidd el: még ha esetleg rövid ideig is tart az ideális állapot, azt egészen biztosan tudom, hogy megéri. :)

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?