Az esélyegyenlőség nem több, mint álszent önámítás!

"Neked könnyű volt" - mondjuk gyakran az ítéletet valaki sikerére. Erre a válasz általában a "mindenki ugyanolyan esélyekkel indul" szokott lenni. Nem is tudom, melyik a nagyobb hülyeség. Komolyan van, aki azt hiszi, hogy egyenlő eséllyel indulnak a budai elit gimnázium és a borsodi zsákfalu gyerekei?

"Te is megcsinálhattad volna" - mondta az egyik legjobb egyetemen diplomázott barátnőm, akinek a három és fél éves képzése alatt csak annyi dolga volt, hogy tanuljon - minden mást biztosítottak neki a szülei. A kollégiumot fizették, nem végtelen, de pont elég pénzt kapott, hogy eltartsa magát és a tanulmányaira tudjon koncentrálni.

Ezzel szemben én főállásban dolgoztam, és semmilyen segítséget nem kaptam otthonról. Ráadásul, mivel nappali tagozatra nem járhattam, nemcsak az albérletem árát, de a tandíjra valót is elő kellett teremtenem. Ennek ellenére, szerinte ugyanolyan esélyekkel indultunk. És sajnos nem egyedi a véleménye.

Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen úgy felnőni, hogy már a szüleink, sőt, a nagyszüleink is munkanélküliek voltak. Olyan helyen élni, ahol a legközelebbi háziorvosi rendelő vagy posta is 30-50 km-re van. Ahol nem úgy megy a munkakeresés, hogy elküldi az ember száz helyre az önéletrajzát, és reménykedik, hogy valahonnan visszahívják. Egyszerűen az a minta, hogy jobb esetben a középiskola után a nők férjhez mennek, és gyerekeket szülnek.

A szerencsésebb körülmények között nevelkedő gyerekeknek azt hajtogatják, hogy "Tanulj, hogy legyen belőled valami!" Ugye? De hiába tanulsz jól a középiskolában, ha felvesznek a száz kilométerre lévő egyetemre, és a családod nem tudja biztosítani a bejárást vagy a kollégiumot. Vannak persze ösztöndíjak, de ha nem kap az ember otthonról biztatást, jó példát, akkor még ha akar, sem mer nekivágni egy ekkora feladatnak.

Azt, hogy hova születünk, nem választhatjuk meg. Azt viszont, hogy mit hozunk ki a lehetőségeinkből, elvileg igen. Azért csak elvileg, mert bizony jó példa és biztonságérzet nélkül nagyon nehéz bármit is elérni. Talán elsősorban nem is az anyagi, hanem a kulturális nehézségek azok, amik nagyon sok tehetséges és ambiciózus fiatalt meggátolnak, hogy sikeresek legyenek.

Forrás: Shutterstock

A másik oldalról viszont, ugyanolyan könnyen mondjuk rá valakire, hogy neki könnyű volt, anélkül, hogy a háttértörténetét ismernénk. Én tényleg igyekszem odafigyelni, hogy ne ítélkezzek, mégis gyakran kapom azon magam, hogy megteszem.

Nemrégiben egy irodalmi influenszer mesélte, hogy neki bizony elég nehéz gyerekkora volt, és azért kezdett olvasni, hogy addig is más történetébe élje bele magát, ne a sajátjába. Nagyon elszégyelltem magam, mert addig szinte biztos voltam benne, hogy valami gazdag családból származó kis fruska, aki megengedheti magának, hogy egész nap csak olvasson, és aztán profitáljon belőle. Nagyot tévedtem.

Az is biztos, hogy csak azért, mert valaki jó helyre születik és megvannak az anyagi lehetőségei, nem lesz sikeres. Akármilyen jó pozícióból indul valaki, még simán félrecsúszhat az élete, és lehetnek kudarcai. A pénz önmagában egyáltalán nem garancia arra, hogy meg tudja valósítani, amit szeretne, vagy hogy boldog lesz.

Azt hinné az ember, hogy a XXI. században már nagyon könnyű a kitörés és a társadalmi rétegek közötti mobilitás, de a hétköznapi tapasztalatok alapján ez sajnos nem így van. Természetesen vannak üstökösök, akik a döngölt padlóról és a tapasztott falú házból is elérték a céljaikat, ez viszont a kivétel, nem az átlag.

Ami fontos, hogy ne ítélkezzünk, mert soha nem tudhatjuk, hogy egy-egy siker mögött mennyi munka, vér és verejték van - vagy hogy egy kudarc kinek mekkora törés jelent. Ami az egyik embernek egy egyszerű feladat, az a másiknak hatalmas megpróbáltatás lehet.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?