Régen mosógépünk se volt, mégis boldogabbak voltunk, mint most!

Régen mosógép nélkül is boldogok voltunk, és teljesen jól elvoltunk egy cukros kenyérrel, ha nem volt más édesség. Nekem például a piskótatekercsben mind a mai napig a kristálycukorral és kakaóporral kikevert vajtöltelék a kedvencem, ami még ropog is a fogam alatt.

Pedig tudom, hogy ez a recept hatalmasat bukna egy mai közkedvelt főzős műsorban. De számomra mégis ez a világ legfinomabb krémje, mert a nagymamám így csinálta. Sokan hangoztatnak hasonló mondatokat, és visszavágynak azokba az időkbe, amikor még sokkal kevesebbjük volt. De vajon miért? Nem, nem a nincstelenségre áhítoznak, és az aszkéta életmódra szeretnének felesküdni, és nem, nem azt szeretnék, ha ma sem lenne automata mosógépük, és még mindig kézzel kellene mosniuk.

De akkor vajon miért érzik úgy egyesek, hogy annak idején sokkal jobban érezték magukat a bőrükben? Akkor is, ha még az olyan termékekért is meg kellett "küzdeni", amelyek ma roskadásig állnak a pultokon?

Emlékeztek például a sorban állásokra, amikor banán érkezett? Ráadásul még ilyenkor sem vehettél annyit, amennyit szerettél volna, hiszen volt egy limit, hogy minél több embernek jusson. Bár gyerekként ezt is kalandként éltem meg, ma már nem biztos, hogy örülnék, ha csak így juthatnék e déli gyümölcshöz. Mégis jó emlékekkel gondolok vissza ezekre az időkre. És hogy miért is?

Nagyon egyszerű. Ezeket a materiális dolgokat élmények, érzések kísérték. Méghozzá pozitívak. A gyermekkor, a fiatal éveink, a nyiladozó érzelmi és értelmi világunk kísérői voltak és automatikusan hozzákapcsolódtak az akkori érzelemvilágunkhoz. Vagyis ezeket az érzéseket keressük és sírjuk vissza, hiszen ki lenne ma már boldog akkor, ha valóban cukros kenyeret kellene ennie - vagy fürdőkád híján lavórban kellene mosakodnia?

Forrás: Shutterstock

Az is biztos, hogy a világ sokat változott, és a technikai újítások bár megkönnyítik az életünket, az emberi kapcsolatokban nem csupán pozitív hozadékkal bírnak, hanem negatív hatásokkal is.
Régen még levélben kommunikáltunk, amit volt, hogy illatos parfümmel is meghintettünk, amikor szerelmünknek küldtük. Vagy karácsonykor, nyaralásokkor képeslapokat küldtünk haza. Melyek olykor később érkeztek meg, mint mi magunk az utazásból - mégis bensőséges hangulatot kölcsönöztek a kapcsolatoknak. Ma az üzeneteink megfoghatatlanok, valahol az éterben keringenek, és bár rögtön célba érnek, elvesztették a bájukat.

Aztán ott volt a vezetékes telefon. Nehéz volt magadat máshova hazudni, ha nem voltál otthon. Muszáj volt találkozni is, ha randizni akartál, hiszen nem volt korlátlan net... Mit is beszélek, hisz net sem volt, és ki bírta volna fizetni a hosszas telefonbeszélgetéseket? Na jó, azért volt rá példa, hogy elszaladt veletek a ló, de mégis face to face dőlt el egy kapcsolat sorsa.

Számos fejlődésen ment keresztül az évek során a világ, s ma már a multifunkcionális elektromos robotgépektől kezdve az okoseszközökig sok minden a rendelkezésünkre áll, azonban egy biztos: nem ezektől vagyunk vagy leszünk boldogok. De attól sem, ha ezek nincsenek. És ez a nosztalgia lényege.

Mindig az érzéseket keressük, az élményekhez, az érzékeléshez fűződő emóciókat, és nem a materiális dolgokat. Vágyakozni tehát lehet, hiszen egy íz, egy szag visszaidézi az egykori érzéseinket, és boldogsággal tölthet el bennünket. Ám ettől függetlenül arra kell törekedni, hogy a mában légy boldog. Hiszen pár év múlva lehet, hogy pont a mostani jelenedet fogod visszasírni.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?