Nincs szégyellnivaló abban, hogy gyermekotthonban éltél!

A kislányát állami gondozásba adta, ahonnan csak tizenkét éves korában került ki, amikor édesanyja új párja kihozta őt. Hozzá kell tenni a történethez: Sára édesanyja nem is akarta a gyermeket. Soha. Valóban olyan züllött életet élt, hogy nem tudott róla gondoskodni, de igazság szerint nem is vágyott rá. Kényelmi okokból adta otthonba, alig hat éves korában.

Sára története nem egyedi. Többen is vannak, akik gyermekotthonban nevelkedtek, és sokuk nem volt olyan szerencsés, hogy felnőtt koruk előtt kikerülhessenek. Az, hogy milyenek a körülmények az otthonokban, megérne egy külön cikket, ám ez az írás most másról szól. Mindegy, mennyi időt töltött valaki árvaházban vagy otthonban, tudnia kell, hogy semmi szégyellnivaló nincs benne.

Ugyanis Sára szégyelli. Élete sötét foltjaként tekint rá, amit semmilyen csodaszerrel nem lehet kiszappanozni, eltüntetni. Ezt a momentumot az életéből senkinek sem árulta el, csak a férjének. Még a barátai vagy a közeli kollégái sem ismerik ezt a titkot. Képtelen bevallani, mert fél a következményektől. Mások tapasztalataiból indult ki, és abból, amit a környezetében hallott. Egyeseket megbélyegeztek és lenéztek, amiért otthonban kerültek.

De miért is kellene szégyellnie magát? Mert az anyja felelőtlen, érdektelen volt, és otthonba adta? Mást meg egyenesen elvettek a szüleitől a nem megfelelő körülmények miatt. Arról sem tehet senki, ha a szülei elhunytak, és nem volt, aki nevelje. Minderről hol tehet egy gyermek? Miért kellene rá ferde szemmel nézni és megcímkézni? Ha valakit mindenáron pellengérre akarunk állítani, akkor az a Sára anyja-félék legyenek, akik eldobják maguktól a gyermeküket! Azonban a sárdobálástól senki élete sem lesz jobb.

Csak ne hagyd, hogy a múlt árnyéka elhomályosítsa a jelenedet! Nem vagy kevesebb azért, mert másmilyen körülmények között nevelkedtél. És legfőképpen: ne adj azoknak a szavára, akik az ellenkezőjét próbálják veled elhitetni! Az érzelmi és értelmi szinten fogyatékos, aki azt állítja: az otthonban nevelkedett nem ér annyit, mint a többi ember.

Vedd le szépen a matricát, amit magadra ragasztottál! Az egyetlen személy, aki megbélyegezhet téged, az te magad vagy. Ne tekints skarlát betűként arra, hogy életed egy szakaszában hol éltél! Csak az számít: most itt vagy. Nem azt mondom, hogy kürtöld világgá, milyen körülmények között nőttél fel. Ám ne kezeld szégyenfoltként sem, mert nem az. Szégyellje magát az az ember, aki ezért megbillogoz. Járj emelt fővel, mert nem tudhatják, min mentél keresztül. Nem ismerhetik az érzést, amit csak az érthet meg, aki anyai, apai szeretet nélkül nőtt fel. De te igen. Mégis itt vagy.

Vérlázítónak tartom, hogy egyesek képesek további sérüléseket okozni az otthonban nevelkedetteknek. Épp elég nehézség érte őket. Épp eleget hiányolták a szülői szeretetet. Egyesek ma is cipelik ezeket a terheket. Ahelyett, hogy növelnénk az érzelmi poggyászok számát, inkább segíteni kellene cipelni őket. A sebekbe nem nyúlkálni kellene, hanem bebalzsamozni azokat.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock