A 3. terhességemig nem is tudtam, mi a szülés utáni depresszió...

A legtöbb anya a szülést követően átesik egy mélyponton: a szülőség új kihívásai, a kialvatlanság és a stressz találkozik a hormonális ingadozásokkal, ami ilyenkor természetes. Ez azonban általában nem tart sokáig. A hormonháztartás helyreáll, a kezdeti nehézségek pedig lassacskán egy többé-kevésbé ismerős napirend formájában tisztulnak le. A szülés utáni depresszió ezzel szemben egy ennél jóval súlyosabb, klinikailag is elismert rendellenesség, amelynek kezeléséhez szinte minden esetben szakemberre van szükség.

Míg sokan a kezdeti bizonytalan időszakot is depressziónak hiszik, szép számmal akadnak olyanok, akik legyintenek, mintha valamiféle úri hóbortról volna szó. "Francokat szülési utáni depresszió, azt se tudja az ilyen, mit csináljon jódolgában!" Pedig szélsőséges esetben akár pszichózishoz is vezethet, és szinte minden esetben rosszabbodik az anya állapota, ha nem kap megfelelő kezelést. Ritka, amikor a szülés utáni depresszió csak úgy magától elmúlik. Épp ezért óriási gond, hogy a friss anyák óriási nyomás alatt állnak, mert mindenki boldog derűt és rózsaszín szemüveget vár tőlük a sötét felhők helyett.

Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben nem csak a friss anyákat teperheti le a mentális nyavalya: akár két-három gyerek - problémamentes terhesség és szülés - után, a harmadik csemeténél is beüthet a krach. Ez történt egy régi barátnőmnél is, akinél azért nem gyanakodott senki - őt magát is beleértve - depresszióra a sok sírás és szorongás ellenére sem, mert a két idősebb gyereknél fel sem merült ilyesmi. És a körülmények ezúttal is rendezettek voltak.

"Miért, hát ennyire nem egyértelműek a tünetek?" - kérdezheted most, és igen, épp itt a baj. A jelenség szinte minden nőnél másképp és más időpontban jelentkezik. Van, aki már a szülés előtt mélypontra kerül, míg más a kicsi születése után csak egy - vagy akár négy (!) - évvel törik láthatóan össze. (Persze nem minden előzmény nélkül, még ha ez kívülről úgy is tűnik.)

A többség valóban látszólag ok nélkül szomorú, sokat sír, ingerlékeny és szorong. De létezik sok egyéb, kevésbé gyakori tünet is: az álmatlanság épp úgy árulkodó lehet, mint a túlzott aluszékonyság. Az étvágytalanság épp úgy, mint a durva falásrohamok, hogy csak néhányat említsünk ezek közül. Van, amikor az anya nem igazán képes kötődni a babához, de előfordulhat az is, hogy minden más perifériára szorul a korábbi érdeklődési köréből a csecsemő szükségletein kívül, és pusztán anyai minőségében létezik...

A szülés utáni depresszió legsúlyosabb formájában nem ritkák azok a gondolatok sem, amelyek arról szólnak, hogy az anya kárt tesz a babában: "véletlenül" leejti, egy párnát szorít a fejére, a földhöz csapja. Ezek azonban többnyire csupán betolakodó, zavaró gondolatok maradnak. A valóságban nagyon kevés az olyan eset, amikor a depresszió olyan pszichózissal társul, hogy ténylegesen bántja az anya a gyereket.

Bár korábban hasonló téma felmerülésekor sokan kacagtak (volna), ma már egyre inkább elfogadott, hogy a férfiak szülés utáni depressziójáról is beszéljünk. Ők ugyan nem kényszerülnek szembenézni durva fizikai és hormonális változásokkal, viszont tízből egy apa - megintcsak a WHO szerint - élete egy pontján a saját bőrén tapasztalja ezt a zavart.

Az ő életük is megváltozik, ők is sokat veszítenek a szabadságukból, a párjukkal való kapcsolatuk is átalakul. És természetesen őket is kifárasztja az újszülött, majd később csecsemő gondozása. Hála az égnek, hogy manapság már egyre több szó esik arról, hogy a férfiaknak is segítségre van szükségük.
A szülés utáni depresszió, legyen szó anyáról vagy apáról, újszülöttről vagy totyogósról, igenis fontos probléma, ami gyakorlatilag bárkit érinthet, akinek gyereke van, vagy lesz. Éppen ezért ideje nyíltan, a sztereotípiákat levetkőzve beszélni róla...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock