Botrányos ír abortusztörvény: De, hogy is van ez?

"Úristen, abortusz a 28. hétig?! De hát, akkor már nem mondhatjuk, hogy a magzat semmit sem érez, vagy az anya nem vette észre, hogy terhes!" - fejezik ki sokan a felháborodásukat a frissen életbe lépett északír abortusztörvény kapcsán.

Az értetlenkedők többsége azonban nem veszi számításba, mi a feltétele egy ilyen eljárásnak.
Először is a tények: a 90%-ban katolikusok által lakott Írország és Észak-Írország hosszú ideig a világ egyik legszigorúbb abortusztörvényéről volt híres.

Az abortusz minden körülmények között illegálisnak számított. Akkor is, ha a magzat egyébként életképtelen volt, illetve ha az anya élete került veszélybe. A nők és a kislányok Angliába jártak terhességmegszakításra, amit teljes titokban kellett tartaniuk, mivel bíróság elé is kerülhettek volna emiatt.

Tessék csak elképzelni: egy 11 éves gyereket megerőszakolnak, teherbe esik, és ezek után nemhogy pszichológusi és szakorvosi segítséget nem kap, de még bűnözőként is tekintenek rá! Pedig ilyen fiatalon mind a terhesség, mind a szülés kockázatos, nem is beszélve egy erőszakban fogant utód felneveléséről. Érthető, hogy évtizedek óta forró téma volt ez a kérdés a régióban.

A változás egyik katalizátora Savita Halappanavar tragikus esete volt 2012-ben. Az írországi Galwayben élő, 17 hetes terhes nőnél elindult a vetélés folyamata, ám az nem fejeződött be a magzat kilökődésével. Egészségügyi küretre volt szükség, azonban a kórház a hatályos törvényekre hivatkozva megtagadta a beavatkozást, és Halappanavar napokkal később elhunyt - terhességi mérgezésben.

Az egész világot felkavarta a tény, hogy egy egészséges 31 éves nő belehalhat egy ilyen, ma már rutineljárással orvosolható problémába. A tragédia hatására 2013-ban az ír kormány elfogadta a törvénymódosítást, miszerint anyai életveszély esetén, lehetőség nyílik a terhesség megszakítására.

Az új törvény azonban továbbra sem jelentett megoldást számos egyéb nehéz helyzetre. Mi van a megerőszakolt kiskorúakkal, és mi van azokkal a nőkkel, akik nem tudják eltartani, (esetleg egészségügyi probléma miatt) ellátni a már meglévő gyerekeiket, ha még egy csemete születik? És a legsúlyosabb kérdés: mi van akkor, ha a magzat életképtelen, és születése után jó eséllyel borzalmas kínok között hal meg?

Forrás: Shutterstock

 

Nyilván vannak, akik egy ilyen helyzetben az Istenre vagy az Univerzumra bízzák a döntést, és bármi is álljon előttük, végigcsinálják. Saját testi-lelki szenvedéseiken túl, a gyermekük kínjait is elviselik - ami mindennél keményebb próbatétel lehet. Nem hibáztathatjuk viszont azokat sem, akik úgy döntenek, hogy ilyen esetben véget vetnek a terhességnek, hogy se ők, se a gyermekük ne szenvedjen.

Jennifer Ryan, északír döntéspárti aktivista, a terhesség 24. hetében tudta meg, hogy kislánya vesék nélkül, nyitott gerinccel született volna - ha túl is éli a kicsi a születést, jó eséllyel megfulladt volna. A család Liverpoolba utazott abortuszra, majd otthon eltemették a kis Jessicát. Számukra ez a döntés a szülői felelősségről szólt.

2018 májusában az írek népszavazás keretében döntöttek arról, hogy az abortusz legyen legális a hazájukban. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Írországbanaz abortusz a 12. hétig engedélyezett, azt követően pedig kizárólag orvosilag indokolt esetben van rá lehetőség. Épp úgy, mint Európa legtöbb országában, köztük Angliában és Magyarországon is, ahol abortuszt a 24. hétig végeznek.

A friss északír abortusztörvény annyiban tér el ettől, hogy mivel számos fontos vizsgálatra a 24. héten kerül sor, mostantól egészen a 28. hétig végzik el az abortuszt. Ám kizárólag orvosilag indokolt esetben: ha a magzat és/vagy az anya élete, emberi életminősége veszélybe került.

Az abortusz a terhesség második, pláne harmadik trimeszterében már elképesztően megterhelő mind lelkileg, mind fizikailag. A 28 hetes magzat egy 38 centis, 1200 grammos élőlény. Ha ezen a ponton megszületne, intenzív ellátás nélkül is lenne esélye a túlélésre, megfelelő segítséggel pedig szinte biztosan ép felnőtt válna belőle.

Azonban, amikor életképtelen magzatról van szó, az orvos először méhen belüli injekcióval „elaltatja" őt, majd mikor az életfunkciók leálltak, a szívdobogás megszűnt, megindítja a szülést. Az anyának a halott babát kell a világra hoznia, vagyis a harmadik trimeszteres abortusz voltaképpen halvaszülés. Biztosak lehetünk abban, hogy aki eddig a pontig eljut a terhességben, az akarta a gyereket, és óriási veszteségként éli meg annak elvesztését.

A közvélekedéssel szemben tehát: a harmadik trimeszteres abortusz nem felelőtlen egyetemisták vagy vidáman kefélgető karrierista harmincasok alternatív fogamzásgátlása! Hanem az esetek nagy részében tervezett, vágyott és várt magzatok eutanáziája - a további szenvedések elkerülésének érdekében. Vagyis olyan élettragédia, amit semmi esetre sem kriminalizálni kellene, hanem segíteni azokat, akik mindezt átélni kényszerülnek.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?