Fura melók: Hivatásos matracugráló és társai

A múltkor olvastam egy cikket a furábbnál furább foglalkozásokról. A legtöbbért egészen jól fizetnek, és nem is mindegyik igényel különösebb tudást. Fellelkesültél, hogy itt a lehetőség a gyors és könnyű pénzkeresésre?

Ki kell ábrándítsalak. Ezeknek a munkáknak a jelentős részét az amerikai kontinensen és Ázsiában űzik. Bár lehet, érdemes lenne felmérni itthon is, hogy lenne-e rájuk igény.

Lássuk a legérdekesebbeket:

Hivatásos matracugráló

San Franciscóban egy egész csapat dolgozik ebben a munkakörben egy patinás bútorgyárnak, elég magas fizetésért. Ezt ne úgy képzeljük el, mint mikor önfeledten ugrabugrálunk a kanapén, szigorú szabályok mentén kell a matracokat tesztelni. Kardióedzés kipipálva.

Állateledel kóstoló

Mindenki tegye a szívére a kezét, és vallja be, hogy bizony kóstolt már állateledelt! (Az okokat ne firtassuk...) Ugyan az állatok ízlése nem teljesen hasonlít a miénkhez, de bizonyos állateledel gyártó cégek mégis alkalmaznak munkatársakat a tesztelésre. Ami ehhez a munkához szükséges, az leginkább az erős gyomor és a kevésbé jó szaglás - és akár évi tízmillió feletti összeget is kifizetnek érte..

Szerencsesüti szövegíró

A szerencsesüti megosztja az embereket. Sokan kedvelik a benne rejlő bölcsességek miatt, mások frászt kapnak az okosságoktól. Sokáig azt hittem, hogy bölcs, ősi kínai mondásokat találok bennük, de megtudtam, hogy van olyan, aki ezzel foglalkozik. Amíg az ember azt írhatja, amit a szíve diktál, nincs baj, az egyik ilyen szövegíró azonban megvált az állásától, miután túl merész és szókimondó üzeneteket kellett gyártania a korábbi filozófiai gondolatok helyett.

Forrás: Shutterstock

Professzionális ceruzahegyező

Amerikában egy férfi professzionális ceruzahegyezőként dolgozik. A megígért határidőre visszaküldi a hegyezett ceruzákat. A megrendelők motivációját nem igazán tudom a magamévá tenni... Mennyire kell lustának lenni, hogy fizessünk valakinek ezért a pár másodperces munkáért?!

Hivatásos ölelő

Elsőre vidám és aranyos munkának tűnik, de ezek az emberek sokszor kórházakban haldokló, magányos, szorongó embereket szorítanak a karjaikba. Bár szó sincs szexuális érintkezésről, mégis intim testi kontaktusra kerül sor. Általában egy-négy óra intervallumban vállalják az ölelést, bármely korosztálynak. Mint tudjuk, az egészséges lelki állapot eléréséhez legalább egy tucat ölelésre van szüksége az embereknek. Szomorú, hogy ma már ehhez sokan csak pénzért juthatnak hozzá.

Búvár, aki golflabdákat szed össze

Szintén az óceánon túl divat, hogy profi búvárokat arra kérnek fel: szedjék össze a tavakba került golflabdákat. Többnyire hálóval végzik a munkát, és egy-egy alkalommal akár több száz labdát is összegyűjtenek. Ez egyébként nem túl veszélytelen szakma, mert sokszor természetes vizekben is merülnek, ott pedig még aligátorral is találkozhatnak.

Forrás: Shutterstock

Hivatásos utastoló

Japánban az embereket hivatásos utastolók juttatják fel a metrószerelvényekre. Erről beszámoltak a barátaim is, akik jártak ott. Az emberek úgy zsúfolódnak fel egy-egy járatra, mint a heringek a konzervdobozban. Ellentétben Budapesttel, ahol kerülgeted az ajtóban állókat. Tokióban nincs mese, amíg van hely belül, addig taszigálnak.

Akik pénzért állnak sorba...

A hivatásos ölelők mellett ezt a foglalkozást is el tudnám képzelni Magyarországon. Így nem kellene egy-egy koncertre órákkal korábban odaérni és szobrozni a bejutásra várva, mert - pénzért cserébe - vadidegenek tennék meg helyettünk. Ha prózaibb akarok lenni, a hivatalos ügyintézéseknél vagy a postai sorban állásnál is jól jönne, ha valaki megspórolná az időmet.

Szerintetek melyik szakmának lenne helye nálunk?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek