A pasik is szégyellik a testüket a strandon?

Jóban lenni a saját testünkkel pokoli nehéz küzdelem. Ráadásul többé-kevésbé egy élethosszig tartó folyamat. Egyáltalán nem hiszem, hogy csak a nőket érintő kérdés lenne az egészséges testkép, a szégyenérzet nélküli strandra járás problémaköre.

Bár az kétségtelen, hogy a társadalom (ebben is) jóval megengedőbb a férfiakkal szemben - milyen cuki kis pocakja van, kedvesen mackós lett. De ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a férfiaknak nem okozhat gondot a vetkőzés. Legyen az intim helyzetben vagy a strandon.

Egy felmérés szerint a férfiak 94 százaléka szívesebben vásárol magának olyan fürdőruhát, ami többet takar, mint ami kevesebbet. Vagyis a bícsbodi kérdése egyáltalán nem csak a nőket nyomasztja.

A nyár pedig egyet jelent a vetkőzéssel. Akarom mondani, a strandolással. Az meg ugye - a jelen állapot szerint - a fehérnemű nyilvános viselését jelenti. Igen, tudom, nem olyan az anyag, meg amúgy is bikininek hívják, és voltaképpen egyrészes fürdőruhát is lehet választani. Sőt, akár még egy rövidnadrág is jöhet mellé.

Viszont azért a vízbe így is, úgy is egy falatnyi valamiben kell bemenni, és egy idő után kijönni is. Az meg ugye azt vonja magával, hogy ilyenkor MINDENKI, de tényleg mindenki mindent lát a szerinted igazán VÁLLALHATATLAN testrészeidből, mint a combod, popsid, melled stb.

Természetesen tudom, hogy a strandoló közönség nem velem és a testemmel van elfoglalva. Mégis, ha valamiért betegesen az a fóbiád, hogy márpedig mindenkit a te narancsbőröd, lógó melled, túl vastag combod zavar, akkor pocsékul fogod érezni magad.

Azt is jó tisztázni, hogy létezik testdiszmorfiás zavar, ami mentális betegség, és a lényege, hogy az egyén kóros mértékben élegedetlen a külsejével. Terápiásan kezelhető, de csak kevesen jutnak el addig, hogy tényleg szakemberhez forduljanak. És egy 2007-es adat szerint az érintettek negyede kísérel meg öngyilkosságot.

Forrás: Shutterstock

Ezek után már nem olyan egyszerű félvállról venni az amúgy könnyen elbagatellizálható dolgot, hogy vannak nők és bizony férfiak is, akiknek komoly stresszforrás a strandra járás. Jó, hát akkor ne járjon - mondanák sokan -, de talán azért ennél lehet egy hangyányit empatikusabban is szemlélni a kérdést.

Nálam például az a helyzet, hogy harminc éves leszek, és még mindig nem kötöttem örök barátságot a testemmel. Na bumm. Ez van. Lehetne itt adni a nagy "pozitív" életérzést - ami ugye most tök menő - és telecsöpögni a cikket mindenféle elfogadást istenítő passzusokkal. De minek? Kinek?

Ember nincs, aki a mai világ tökéletes testet hirdető, agyonfilterezett borzalmában tényleg elégedett lenne a testével. Kivéve, ha folyamatosan résen van, hogy ne ragadják magukkal a 21. század elrugaszkodott elvárásai. Csak ez meg ugye szélmalomharc.

Igazából az a legnagyobb probléma, hogy a nagy tökéletesség kultuszban az emberiség elfelejtett élni. Ezzel pedig fényévekre került attól, hogy valójában jelen legyen a saját életében. Mert ha egészséges vagy, normálisan étkezel, mozogsz, van munkád, emberek, akik szeretnek, akkor nehogy már azon kelljen görcsölni, hogy a combod hátsó felén kicsit jobban rezeg a bőr, mint az illendő lenne!

Ha pedig még mindig elfogna a szorongás a strandon, akkor javaslom, hogy nézz meg egy ízig-vérig mediterrán filmet mondjuk, a nyolcvanas évekből, ahol a nők még mernek nők lenni, a férfiak pedig férfiak!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek