Pszichológust? Kösz, nem kérek!

A pszichológusok kártékonyak! - Így robbant be legutóbb hozzám Anna (38), majd kifejtette: "Azt mondják a jövőkutatók, hogy bizonyos szakmákra fokozott igény mutatkozik majd a nem túl távoli jövőben.

Míg számos funkciót robotok végeznek majd el körülöttünk, addig például az emberi lélekkel foglalkozókra igen nagy szükség lesz. Pszichológusokra, coachokra, mentálhigiénés szakemberekre. Fel is kellene ébredniük azoknak, akik efféle szakmák kitanulására adják a fejüket, ugyanis egyre több az instant megoldásokat kínáló kuruzsló, akik többet ártanak az embernek, mint használnak.

Mégis mit tehetnének? - vetettem közbe óvatosan...

Nem lehet a szobák, fotelek mélyére húzódni és megsértődni azokra, akik gyors és hatékony változást akarnak. Nyilván, senki sem akar hosszú ideig szenvedni a saját lelki bajaitól, tehát az, hogy hamar gyógyulni akarunk, szerintem egyáltalán nem baj.

Viszont nektek - hiteles szakembereknek -, el kellene mondanotok mindenkinek, hogy noha az érzelmek megélése lassan már szinte divatcikk, de a kutatómunkát, a saját mélységünkbe való lemerülést nem lehet megúszni. 

Meg is fogalmazta a kiáltványát, amit változtatás nélkül lejegyeztem.

Forrás: Shutterstock

Kösz, nem kérek pszichológust, ha:

- egyre jobban szétcsúszom tőle, és sokkal boldogtalanabb vagyok, mint mielőtt megkerestem és ez nem változik meg hosszabb idő után sem. 

- ha kiássuk a múltamat, annak minden gyötrelmét, majd puttonyt kapok a hátamra, hogy ezt sikerült megtudnom magamról. De aztán nem kezdünk vele semmit. Miután eljuttatott eddig, nem segít kitalálni, hogy mit is kezdjek vele. 

- elalszik, miközben beszélek. (Azt magamtól is tudom, hogy unalmasak a folyton ismétlődő gondolataim.)

- sérültebb, mint én.

- azt gondolja, hogy emberi szennylét szív magába napközben, amit este ki kell ürítenie magából

- hümmög, hallgat, hümmög, hallgat, hallgat, hümmög, hümmög, hümmög.

- úgy kezdi a mondatát, hogy "Mások ennél nagyobb problémákkal azt csinálják, hogy..." (Nincs lekicsinyelhető probléma. Baj van, és kész.)

- ő okos, én meg buta vagyok. (Együtt megyünk az úton, egymás mellett, nem pedig ő elöl, és én mögötte.)

- ítéletet mond mások felett.

- nem érzem a gyomromban, szívemben, agyamban, hogy velem van.

- nem kíváncsi rám.

- nem válik a drukkeremmé, nem izgul értem.

- irreálisan magas az óradíja.

Kösz, nem kérek pszichológust, ha nem érzem, hogy emberszeretetből - és nem saját sérüléseinek kompenzálása miatt - ül ott, abban a székben. Ami előtt éppen a széttört cserepeimet próbálom összeszedni...

S. Tóth Anikó

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?