Az anyaság meghökkentő (és emlékezetes...) mérföldkövei!

Oké, azt mindannyian előre sejtjük, hogy az első lépések és szavak könnyeket csalnak majd a szemünkbe - és többnyire nem is csalódunk -, de létezik néhány meglepő mérföldkő, amiről a fene se hinné, hogy eljön... Pedig igen, és minden szülőt megdöbbent!

Amikor kinövi a gyerek a bodys korszakot.

Nagyjából két percig 56-os, pár hónapig 68-as és 74-es, aztán egészen hosszú ideig 80-as lesz a mérete. Végül 86-os, amihez elég nehéz hozzájutni... 92-es még csak-csak beszerezhető, aztán hirtelen vége a korszaknak, ami csemeténk első két-három évét elkísérte.

Eljön az a pont, amikor az ő méretében már nem gyártanak bodyt, és az ember felteszi magának a kérdést: akkor most az én gyerekem is pólót és gatyát fog viselni, mint a nagyok? Ez egészen szürreális érzés, pláne nyáron, amikor eddig egy jó kis egyrészesben nem is volt igazán szükség nadrágra...

Amikor hirtelen önálló "véleménye" lesz az öltözködésről.

Egy kisbaba pont tesz arra, milyen ruhát visel, csak kényelmes legyen. A nagyobbacska totyogóknak viszont kiforrott, önálló és határozott "véleményük" van az öltözködési stílusokról, és ezt nem félnek hangoztatni. Van gyerek, aki kizárólag sárgát vagy rózsaszínt hajlandó felvenni, más bizonyos mesefigurákhoz vagy állatokhoz ragaszkodik, de az is előfordulhat, hogy télen-nyáron tütüben vagy Batman-jelmezben menne csak utcára. Szülő legyen a talpán, aki megőrzi a józan eszét ebben az őrületben...

Amikor örökre meg kell válni a kiságytól.

Az fajta szülő vagyok, aki legszívesebben az érettségiig halogatná az első nagylányos ágy megvásárlását, elvégre olyan praktikus találmány a kiságy a maga rácsaival! Legalább esténként, éjszaka és hajnalban nem kell attól tartani, mire mászik fel, mit tör össze, mit eszik le és mit töm a szájába a gyerek - ahogyan a fürdőszobai látogatások is magányosan telnek ebben az idősávban.

Ám eljön a pont, amikor MUSZÁJ ifjúsági ágyra váltani, és attól a ponttól ez a fajta nyugalom bizony a múlté...

Forrás: Shutterstock

Amikor végleg le kell tenni a hordozót.

Oké, persze vannak kendők és csatos hordozók, amelyekben akár még a diplomaosztóján is a hátadon viselhetnéd a gyerekedet, de az eszközök többségét azért maximum 20 kilós utódra kalibrálták.

És hát amúgy is: valószínűleg még korábban eljön az a pont, amikor egyszerűen már nem bírod tovább a cipelést... és akkor egy pillanatra megdöbbensz: létezik, hogy a múltkori volt az utolsó alkalom, hogy a gyerek aludt egyet kirándulás közben apa hátán?

Amikor apró baleset éri, pedig már azt hitted, szobatiszta.

Az megvan, amikor sikerül végre először bilire, majd nagyvécére szoktatnod, és örülsz, mint majom a farkának? Majd egy huszárvágással "meglep" a játszóházban, 10 kilométerre otthonról, amikor még csak váltóruha és pelenka sincs nálad (miért is lenne, hiszen már régóta nincs szükség rá).

Ez az, amiben mindenki reménykedik, hogy megússza, de a szülők 99 százaléka azért mégiscsak belefut egy-egy hasonló esetbe...

Amikor először káromkodik egyet mások előtt.

Basszus, ezt meg vajon kitől tanulta? Itthon ilyet biztos nem hallott. Vagy mégis? Á, kizárt. Tutira a bölcsiben/oviban szedte fel ezt is, mint a náthát. Egyébként is, mivé lesz a világ, ha már az én csöpp pici babám - aki talán már nem is baba többé - káromkodik, mint a kocsis?! Így múlik el a világ dicsősége - és egyben az ártatlan totyogóskor is...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek