Csecsemőgyilkosság: Hogy vetemedhet egy "anya" ilyenre?

A csecsemőgyilkosságok időről időre felborzolják a kedélyeket - néhány napja Zichyújfalun szenvedett erőszakos halált egy kisbaba a saját édesanyja keze által... Az ilyen hírek után persze fellángolnak az indulatok.

A kommentelők sokszor kínokkal teli halált kívánnak az elkövetőnek. Valahol érthető, hogy a többségből szélsőséges reakciókat vált ki egy ilyen történés. Hiszen az utód védelmezésének ösztöne sokszor még az életösztönnél is erősebb - nemcsak bennünk, emberekben, hanem minden élőlényben.

Nem hiába láthatóak olyan felvételek a természetfilmekben, ahol az anyaállat elkeseredett elszántsággal fordul szembe a kölykére vadászó ragadozóval, és akár az élete árán is megpróbálja védeni a kicsinyét. Még akkor is, ha a siker lehetőségének esélye szinte nulla... Épp ezért olyan elgondolkodtató a kérdés: milyen motiváció írhat felül egy ilyen erős ösztönt némelyik anyában?

Bármilyen társadalmi osztályban előfordulhat

Cseres Judit pszichológus Eltékozolt újszülöttek című könyvében az 1982 és 1999 között megtörtént újszülöttgyilkosságokat dolgozta fel, tanulmányában pedig számtalan meglepő tény található. Az egyik ilyen például, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - az elkövető nők többsége nem a legelmaradottabb rétegből került ki. Bár voltak közöttük hajléktalanok, alkoholisták és szellemi fogyatékosok, nagy részük nagyon is normál körülmények között, családban élt. Ép értelemmel bírt, és állandó munkahelye volt. Látszólag nem voltak magányosak, számtalan ember vette körül őket - a támogató háttér, a megértés és az elfogadás azonban minden esetben hiányzott.

Mekkora a környezet felelőssége?

A legtöbb csecsemőgyilkosságot ma is a terhesség eltitkolása okozza - például ha a nő nem meri elmondani a családjának, hogy "hibázott". Félti a megszokott életét, retteg a következményektől, ezért mintegy a "homokba dugja a fejét". Napról napra él, próbálja elkerülni, hogy szembe kelljen néznie a szülők, netán a férj reakciójával - aki az esetek többségében a baba apja, csak épp már nem akar több gyereket...

Bár a felelősség nyilván nem hárítható át, azért gondoljunk bele: mennyire figyelnek egymásra a felek egy olyan családban, ahol egy 8-9 hónapig tartó terhességet el lehet titkolni úgy, hogy nap mint nap egymás mellett élnek?

Forrás: Shutterstock

A munkatársak, szomszédok tétlensége szintén hozzájárul a sokszor tragikus végkifejlethez - bár én magam is elismerem: néha nehéz eldönteni, hogy beleavatkozhatunk-e egy idegen életébe egy puszta gyanú miatt. Jogunk van cselekedni, ha látjuk, hogy női kollégánk hirtelen bő ruhákban kezd járni, egyre jobban nő a hasa, és a terhesség egyéb tüneteit is produkálja, ám mégis tagadja a nyilvánvalónak tűnő állapotát?

Egyáltalán, mit kéne ilyenkor tennünk? Figyelmeztessük a családját, hogy szerintünk terhes? Szóljunk a helyi védőnőnek? Az esetek fényében azt mondom: igen. Hiszen ha megtesszük, talán életet mentünk vele.

Szülés utáni pszichózis

Nem egy csecsemőgyilkosság a szülés utáni pszichózis következménye, ez pedig nem összekeverendő a "nekem is volt pár sírós napom, miután szültem" állapotával. Sőt, nem egyenlő a szülés utáni depresszióval sem, hiszen jóval veszélyesebb: komoly téveszmék, hallucinációk kísérhetik (például torznak látja a gyermekét), amelyek végül akár a baba megöléséhez is vezethetnek. Ilyenkor is hangsúlyos a környezet odafigyelésének fontossága.

Intő jel, ha szélsőségesen megváltozik az anya viselkedése, furcsa dolgokat mond a kicsivel kapcsolatban, agresszív vagy elutasító vele. A pszichózis általában szülés után pár nappal jelentkezhet, a tünetek pedig hetekig vagy hónapokig eltarthatnak, és akár még skizofrén állapotba is átcsaphatnak egy idő után.

A betegség iskolai végzettségtől és foglalkozástól függetlenül kialakulhat. Leginkább azok az anyák vannak veszélyben, akik apa nélkül küzdenek a babagondozással, problémás párkapcsolatban élnek, vagy fizikailag/szexuálisan bántalmazták őket gyermekkorukban.

A téma tehát - amellett, hogy minden formájában borzasztó - rendkívül összetett. Miközben társadalmi szinten is próbálunk megoldásokat keresni, ne feledjük el az egyéni felelősségünket sem! Mert bár minden eset más és más, bármi motiválja is a gyilkos anyát - félelem, pszichés zavar vagy akár szimpla kegyetlenség - az egymásra figyelés olykor életet menthet.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?