A londoni hős egy kéjgyilkos - akkor meg kell bocsátani neki?

A Champion-család, akiknek fogyatékos lányát a férfi 2003-ban puszta kézzel megfojtotta.

Miután a férfit hősként kezdte ünnepelni a közvélemény, jött a sokk: a 42 éves Ford 2003-ban megölt egy enyhén szellemi fogyatékos 22 éves lányt, Amanda Championt, ami miatt 15 év letöltendő fegyházat is kapott. Most éppen eltávozáson volt, hogy egy rehabilitációval foglalkozó konferencián vehessen részt. Jó magaviselet miatt jövőre már szabadulhat.

Ford indítéka a mai napig ismeretlen, mindenesetre a rendőrség a Guardian információi szerint ipari mennyiségű fojtogatós pornót talált a férfi lakásán, azonkívül rengeteg holttestet ábrázoló fotó is megbújt a fiókjában. Minden jel arra mutat tehát, hogy áldozatát - aki egy kamaszlány szellemi szintjén volt - egyszerű passzióból ölte meg, esetleg szexuális kielégülést is jelentett számára a halála. A holttestet később egy szeméttelepen rejtette el.

Tovább árnyalja a képet, hogy az elkövető a történtek után durva bűntudattal küzdött, és végül az Irgalmas Szamaritánusok segélyszámát hívta fel vallomásával, és még az öngyilkosságot is fontolgatta. A szamaritánusok - titoktartási kötelezettségüket megszegve - értesítették a rendőrséget, így derült fény a rettenetes bűntényre, amelyet az áldozat családja a mai napig képtelen feldolgozni. Szerintük nincs olyan cselekedet a világon, ami Fordot hőssé tenné.

Csak a századfordulós romantikus lányregényekben és a mexikói szappanoperákban léteznek angyalian jó és ördögien gonosz karakterek. A valóságban mindannyian komplex lények vagyunk, és sokszor a körülményeken múlik, melyik oldalra kerülünk (még ha gyilkossá vagy hőssé viszonylag ritkán is válunk).

Senki sem tudja pontosan, James Ford milyen ember ma, a hírekből ez aligha derülhet ki. Elképzelhető, hogy távol állt tőle a hős szerep, egyszerűen ugyanaz az adrenalin fűtötte most is, amit 2003-ban áldozata megfojtásakor képtelen volt legyőzni magában - csak ezúttal a benne tomboló agresszió hasznos volt, és életet mentett. De ugyanígy az is lehetséges, hogy Ford a börtönben mély belső transzformáción esett át, és - múltját mélyen megbánva - új ember lett belőle.

Az utóbbi opció egyáltalán nem volna példátlan: nem ritka eset, hogy a börtönlakók megtérnek, és hívő, istenfélő emberekként folytatják életüket. Olyanok is akadnak, akik nem Isten felé fordulnak, hanem inkább másoknak próbálnak segíteni szabadulás után. A börtön falai között van idő elmélkedni, átértékelni a történteket. A belső csend és a spártai körülmények kétségkívül hozhatnak egyfajta megtisztulást.

Nyilván azok sincsenek kevesen, akiknek személyiségjegyein semmit nem változtat a bezártság, és a megbánás leghalványabb jelét sem mutatják. Ám én hiszek abban, hogy nincs az az elvetemült pusztító, aki ne lenne képes változni - jobb irányba.

Azt, hogy az áldozat családja képtelen nézőpontot váltani egyik napról a másikra, természetesen megértem. De ez sem biztos, hogy életük végéig tartó állapot: láttunk már arra is példát, hogy gyászoló szülők bocsátottak meg gyermekük gyilkosának. Ez persze nem elvárás, de a terheket előbb-utóbb lerakja a lélek - minden nagy világvallás szerint.

Addig is, a hőssé kikiáltott gyilkos esete örök mementó: mindannyian sokfélék vagyunk, nem zárhatunk senkit skatulyába, mert csak egyetlen dolog örök, az pedig a változás...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock