A divat nem vár, a pénztárcád karcsú, csinosnak lenni viszont muszáj. Semmi vész, a fast fashion üzletek tárt karokkal várnak! Ám valószínűleg mélyen legbelül te is tudod, hogy mindennek ára van.
A 4000 Ft-os farmerek nem potyognak csak úgy az égből, azt pedig gondolom sejted, hogy ezek az üzletek tetszetős profittal dolgoznak. A képzeletedben most valószínűleg egy varrógép előtt ülő 12 éves kínai munkáslány képe jelenik meg, de a valóság ennél bonyolultabb.
Egy új kollekció az újdonság varázsával hat. Tudják ezt jól a fast fashion üzletláncok marketingesei is, ezért - túlzás nélkül - kéthetente új kollekcióval állnak elő. És ha már az egyik üzletlánc így tesz, a másiknak követnie kell, az új darabokat pedig rekordsebességgel fogják előállítani. Ezek az óriásvállalatok gyakorlatilag versenyeztetik a gyárakat, természetesen a minél olcsóbb és gyorsabb a nyerő - így nyomják le egymást irreálisan alacsony árakkal. Csakhogy sokszor a minőség bizony hagy némi kívánnivalót maga után.
A ruhaipar a második legnagyobb vízfogyasztó a mezőgazdaság után. Az ENSZ becslése szerint egy pamutpóló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség. Ha ez a szám nem tűnne horibilisnek, csak arra gondolj, hogy az átlagember 2,5 év alatt fogyaszt el ennyit. És mivel minden ruhát nyilván nem lehet eladni, a kész termékek egy része a szemétben végzi.
Az köztudott, hogy az olcsó ruhák a Távol-Keleten készülnek, de hogy pontosan hol és milyen körülmények között, az valószínűleg neked is homály. A ruhaipar mekkája Bangladesh (India keleti szomszédja), ahol a dolgozók 85%-át nők és gyermekek teszik ki. A gyárak épphogy nem omlanak össze (bár volt már rá precedens, több száz halottal), a munkások pedig maszkot viselnek, hogy minél kevesebb vegyszert lélegezzenek be.
A The Guardian 2019-es cikke szerint a távol-keleti fast fashion munkások átlagosan napi egy eurót (!) keresnek. Ez még az ottani árakhoz mérve sem elég semmire. A szokásos 16 órás munkanap közben még wc-re is alig mehetnek el. Ebédszünet hol van, hol nincs, sőt, a munkásokat általában bezárva tartják a nap végéig. Rengeteg a gyermekmunkás, a nőket pedig sokszor kevésbé fizetik meg, mint a férfiakat.
A megoldás nem az, hogy életed hátralevő részében legfeljebb egy kukászsákot hordasz - nyilván te is tudod, hogy nem fogsz ennyire önmegtartóztató életmódot élni. Azt viszont végig kell gondolni, mit ér meg neked egy olcsó felső a kínaiból vagy egy 800 ft-os póló a háendemből. Mert tetszik vagy sem, de minden egyes darabbal hozzájárulsz ahhoz, hogy valaki nyomorúságos körülmények között dolgozzon.
Egész egyszerűen nem szabad ész nélkül, "mostakarom" módon vásárolni, mert a fenti infók birtokában már nem lehet a tudatlansággal takarózni. Ha nincs téli kabátod, és foszlik szét a bugyid, nyilván ne nélkülözz, de inkább vegyél kevesebb minőségi ruhát, mint sok olcsó szart. Igen, tudom, nehéz megállni, és más sem foglalkozik vele. De ha nem így teszel, azzal gyakorlatilag a rabszolgamunkát támogatod.
Szintén jó megoldás lehet a turkáló is. Ha ott vásárolsz, akkor az adott darabok később mennek a szemétbe - ha minél több ember tenné ezt, kevesebb új ruhát kéne előállítani. Igen, tudom, csepp vagy a tengerben, hiszen a másik pár milliárd ember ugyanúgy vásárolni fog, mintha az élete múlna rajta. De te csak tedd, amit a lelkiismereted diktál - és bízz benne, hogy egyre többen leszünk, akiknek ez fontos!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.