Megtudtuk, hogy "mindig a nő a hibás abban, ha megcsalják"!

"Mert ha egy férfi félrelép, akkor az elsősorban biztos, hogy a nő hibája." Nekem ez volt az a mondata, ami beakadt. Mondom, miért!

Okos dolog millió nőbe ilyen módon beleállni, esetleg sebeket feltépni? Pláne a megcsalás témakörében. Amiről nagyjából ahányan élünk ezen a földön, annyiféleképpen vélekedünk.
Azzal még egyet is értek, hogy egy kapcsolatban sem szabad elhanyagolással nyitogatni Pandóra szelencéjét. Ám úgy gondolom, ez mindkét félre érvényes, és ebből kiindulva a megcsalást néhány kirívó esettől eltekintve nem szabad csak az egyik, avagy a másik fél hibájának tekinteni.

Nincs hiteles statisztika arra, hogy a nők vagy a férfiak lépnek félre többször, ám ahogy sok történetet megismertem az évek alatt, én azt látom, hogy a férfiak hajlamosabbak hirtelen felindulásból, "ösztönből" megtenni. Amit persze követ a lelkiismeret-furdalás, titkolózás, rettegés a lebukástól.

Míg ha egy nő félrelép, azt többnyire jóval több gondolkodás, kattogás, "kockázatelemzés" előzi meg. Persze felcserélődhetnek a szerepek, és a" szabályt" mindig erősíti egy-két kivétel. A nő is lehet istentelenül fehérmájú, míg egy férfi is lelkisebb. Az viszont nagyjából mindegyikre igaz, hogy a félrelépést megelőzően defekt van a kapcsolatban, és hiányzik valami.

A férfiaknak jellemzően a szexet - ehhez hozzátartozik a törődés és az intimitás is -, míg a nők a lelki tutujgatást szokták kevesellni. Igaz, én nem egy olyan esetről is tudok, ahol pont a nő nem kapta meg azt a szexmennyiséget, amit igényelt volna. Ez persze akkor méginkább necces, amikor kiderül, hogy valaki más kapja helyette...

Álltam már mindkét oldalon, voltam, akit megcsaltak, és aki megcsalt. Amikor engem vertek át, nem tudtam, miért történt, nem beszéltük meg, ám amikor én léptem félre, annak tudom a konkrét okát - és azt kell, mondjam, elcsesztem. Mert a problémáim ugyan csendben mondogattam, de túl csendes voltam, túl megértő és túl reménykedő. Bíztam abban, hogy a társam észreveszi, hogy min kellene változtatni, de egy idő után "én úgysem számítok" gondolattal a fejemben inkább egy akkor egyszerűbbnek tűnő utat választottam. Ami a kapcsolat halálát is jelentette.

A társadalom túl sokat vár el tőlünk nemtől függetlenül, és talán kapcsolaton belül olykor mi is túl sokat várunk a másiktól. Ám ezek az elvárások többnyire nincsenek tisztázva, és ebből adódóan jönnek a meglepetések, a meglepetésekből pedig a kapcsolati kudarcok.

Így a végén, még egy röpke gondolatig visszatérnék főszereplőnkre, mert számomra volt még egy mondata, ami nagyon nem tetszett: "Ne mondja nekem senki, hogy nincs ideje a párjával öt percre összebújni, mert én is anya vagyok!"

De. 5 perce biztos mindenkinek van, és néha csak pont ennyi. Ám vannak olyanok - például én -, hogy ha csak 5 percem van, akkor bele sem kezdek. Mert ennél tartalmasabb szeretkezést akarok a párommal, és nem egy pár perces "használati" önkielégítést. Mert ennyi erővel mindegyikünk elintézheti magának is. Azt ne kezdjük el bemesélni egymásnak, hogy 5 perces numerákkal bármelyik férfi is megtartható...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock