Házas pasik hálójában: Nem tehetek róla, hogy csak őket vonzom be!

- Na mesélj! Már megint miért vágsz olyan fejet, mint egy útszélen felejtett kölyök spániel? - kérdezi Réka.

- Nem vagy vicces... De talán jobb, ha el sem mesélem, mi történt velem, mert a mérges, okoskodós Rékát még a viccesnél is jobban utálom.

- Ki vele! Mibe keveredtél?

- Hát, a történet nem a múlt héten kezdődött, csak nem mertem elmondani neked - mert a sztori másik főszereplője házas...

- Ezt nem hiszem el, hogy már megint egy házas pasas! Direkt csinálod ezt magaddal?

- Nem tehetek róla, mindent megpróbáltam: nem válaszoltam az üzeneteire, nemet mondtam minden randimeghívásra, de mivel egy cégnél dolgozunk, nem tudtam teljesen elkerülni. Ő pedig csak jött és küzdött, és úgy éreztem, tényleg akar engem. Szóval, egyik este, mikor kiléptem az irodából, és ott állt előttem óriási mosollyal az arcán, nem tudtam nemet mondani. Elmentünk egy menő étterembe, óriásit beszélgettünk, kicsit ittunk is, és nem sokkal később nálam kötöttünk ki. Fantasztikus éjszakánk volt, ilyet még soha életemben nem éreztem!

- Szinti, te nem veszed észre, hogy mindig ezt mondod, mikor behálózol egy házas pasit?

- Nem hálóztam be! Ő hálózott be engem. De nem ez a lényeg... Másnap hamarabb lelépett, hogy ne egy időben érkezzünk az irodába, aztán egész nap ment az üzengetés. Újra beköltöztek a pillangók a gyomromba, alig tudtam a melóra koncentrálni. És ez így ment heteken keresztül: lopott éjszakák, csiklandozó pillangók, cinkos mosolyok. Aztán persze előkerült a nagy kérdés: mi lesz a feleségével?

- Kitalálom: azt ígérte, el fog válni!

- Azt... És bármennyire tudja az eszem, hogy ez hazugság, hittem neki. Olyan őszintének tűnt - vagy legalábbis én annak akartam látni. De ezután a beszélgetés után ritkulni kezdtek az üzenetek és a találkák is. Egyre távolságtartóbb lett, egyre többször "nem ért rá", most pedig azt sem tudom, mit csináljak.

- Szinti, tudod, hogy igazán nagyon szeretlek, te vagy a legjobb barátnőm, és kérlek, ne vedd sértésnek, de szerintem neked szakemberre lenne szükséged.

- Most azt akarod mondani, hogy bolond vagyok?

- Nem! Azt akarom mondani, hogy mióta ismerlek, kizárólag házas pasikba szeretsz bele, és ennek biztosan van valami oka.

- Mégis milyen oka? Azon túl, hogy rosszul választok.

- Ez több annál, mint hogy rosszul választasz. Ha meg tudnám fogalmazni, akkor pszichológus lennék, de nem vagyok az. Csak azt látom, hogy telnek az évek, sorvad a lelked, és mégis újra és újra beleszaladsz valami házas csávó karjaiba...

Pszichológus szemmel...

Mint azt szerencsére már egyre többen tudják, a kapcsolati mintáink jelentős százalékát gyermekkorból hozzuk. Ellessük anyukánk és apukánk viselkedését, egymáshoz való viszonyát, és ehhez hasonló férfit/nőt keresünk magunk mellé - tudattalanul. Ez sok esetben akkor is megtörténik, ha a szüleink nem alkotnak idillikus párt, ugyanis az emberi természet biztonságra törekszik - ergo a tudatalattink inkább vonzódik a már ismert rosszhoz, mint a jobb esélyekkel kecsegtető ismeretlenhez.

De mi van az olyanokkal, mint Szinti? Az ő szülei kifejezetten harmonikus házasságban éltek. Hol van itt a bibi? Hát ott, hogy Szinti világéletében "második" volt a családi ranglétrán. Mivel a testvére születési rendellenességgel érkezett a világra, ezért több törődést, nagyobb odafigyelést igényelt. Emiatt Szinti mindig is kissé elhanyagolva érezte magát, de mivel tudta az okokat, így sosem merte felhozni a szüleinek.

Persze ez így mind egyszerűnek és logikusnak tűnik, de nagyon sok munka van abban, míg valaki egy ilyen összefüggést felismer saját magával kapcsolatban. Éppen ezért, ha az életed valamely területén hosszan tartó elakadást észlelsz - netán folyamatosan ugyanabba a hibába esel -, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a te életed fel nem tárt összefüggése. Ez egy nagyon fontos momentum, ezért ha kell, keress fel egy szakembert, aki segít neked a megfejtésben!

Varga Anita, párkapcsolati coach

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock