A csernobili tűzoltófeleség, Ludmilla Ignatenkó igaz története

A sorozat forgatása előtt a film készítői megkeresték a jelenleg 55 éves asszonyt, de ő jelezte: nem szeretne többet beszélni a történtekről. A 90-es évek közepén már megtette, Szvetlana Alexijevics riportkönyvében, ami a Csernobili ima címet viseli. Ez alapján egészen pontosan tudjuk rekonstruálni, mi történt Ignatenkóékkal.

Vaszilij - vagy, ahogy felesége becézte, Vászka - és Ludmilla középiskolás korukban szerettek egymásba. A katasztrófa idején 23 és 24 évesek voltak, ráadásul friss házasok: még kézen fogva mentek mindenhová. Önálló lakásra nem volt pénzük, ezért a tűzoltók számára fenntartott aprócska, egyszobás szolgálati szálláson éltek, az erőmű közelében. Abban bíztak, hogy hamarosan nagyobbacska otthonhoz jutnak, mivel Ludmilla babát várt - a várandósság hatodik hónapjánál tartott.

Mikor Vaszilij reggel még mindig nem volt otthon, felesége a kórházba ment. Egy orvos barátjának köszönhetően beengedték a férjéhez, aki erősen fel volt puffadva, és nagyon fáradt volt. Mindenki csak egyet ismételgetett: sok tejet kell hozni a fiúknak, attól rendbe fognak jönni. Ludmilla hordta is a tejet gallonszámra, de a fiatal tűzoltók csak hánytak a folyadéktól.

Az orvosok ekkor még azt mondták az asszonyoknak, hogy a férjeik gázmérgezést kaptak, de nincs mitől tartani. Este azonban kiderült: az összes tűzoltót Moszkvába szállítják. Ludmilla könyörgött, vigyék a feleségeket is magukkal: el is küldték őket ruhákért (mondván, mindent el kellett égetni az akció után), de mire a reptérre érkeztek, a gép már felszállt- átverték őket.

Ludmilla az éjszakát végighányta, reggel mégis rögtön látni akarta a férjét. Hamarosan - 36 órával a robbanás után - megkezdődött Pripjaty evakuálása, így végre eljuthatott Moszkvába. A rendőrőrsön kérdezte meg, hova vitték a csernobili tűzoltókat, és nagy meglepetésére rögtön elárulták neki, hova kell mennie.

Az asszonyokat persze nem akarták beengedni, így Ludmilla - ahogy a filmben is - lefizette a portást, majd beszélt egy orvossal.Angelina Vaszilevna Guszkova radiológus főorvos megkérdezte, van-e gyerekük. Tudta, hogy hazudnia kell, és örült, hogy vékony alkata miatt el tudja rejteni a terhességét. "Egy fiú és egy lány" - válaszolta.

"Helyes, akkor már nem is kell több. Harminc percet kap, nincs érintés, ha sírva fakad, kizavarom" - hangzott a válasz. Legnagyobb örömére azonban a tűzoltók a kórterem közepén ültek és jókedvűen kártyáztak. Az előző napi puffadtságnak nyoma sem volt. A fiúk megérezték, hogy a pár szeretne kettesben maradni, ezért különféle ürügyekkel pár percre kimentek, ők pedig ott ölelték, csókolták egymást, ahol érték.

Másnap a férfiak mindegyike külön kórterembe került, és Vaszilijt ekkor már alig ismerte meg a felesége. "Innentől minden nap egy másik emberhez mentem be. A bőre megfeketedett, csomókban hullott a haja, napi 25-30 alkalommal volt széklete, ilyenkor pedig - a vér és a genny mellett - belső szervek is távoztak belőle.

Vaszilij megígérte feleségének, hogy megmutatja neki Moszkvát. Egy napon három szegfűt húzott elő a párnája alól, és kérte Ludmillát, mondja meg, nappal van-e vagy éjszaka (mert ekkor már semmit nem látott). Kihúzatta a függönyt - kint épp tűzijáték volt. Vaszilij nevetett: "Ugye, megígértem, hogy virággal kényeztetlek és megmutatom neked Moszkvát?"

Innentől az asszony végig a férje mellett maradt: május 14-én hajnalban, amikor a halál elérte Vaszilijt, épp csak egy rövid sétára indult, mert mindene elgémberedett. "Az volt a szerencsém, hogy minden nagyon gyorsan történt, nem volt idő sírni, összeomlani. Két hét alatt mindenki halott volt. Azt mondták, ez itt már nem a férjem teste, hanem radioaktív hulladék. Cinkkoporsóba tették egy tömegsírban, amit betonnal fedtek. Csak arra tudtam gondolni: Vásza azt kérte, a kislányunkat Natasának nevezzük, ha pedig fiú, az ő nevét kapja. Tudtam, érte túl kell élnem" - emlékezett Ludmilla.

Ludmillát, mint a Szovjetunió hősi halottjának feleségét egy kétszobás lakásban helyezték el. "Olyanban, amire Vászával is vágytunk, én viszont majdnem megőrültem fájdalmamban." A fiatal nőre ráadásul kiközösítés is várt, hiszen sokan ekkorra már rettegtek a Csernobil környékéről érkezőktől.

Később Ludmilla újra férjhez ment, de már az elején tisztázta: életében csak egy szerelme volt, Vásza. Új férjétől egy kisfia született, Andrej, aki - bár az orvosok nagyon féltették - egészséges, értelmes felnőtté cseperedett. Ludmilla azért beszélt nyíltan a velük történtekről, hogy soha többé ne történhessen meg hasonló katasztrófa...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: AFPforum