"Erőss Zsolt felelőtlen volt. Egy családos ember ne másszon hegyet!"

Olyannyira, hogy nem való neki se párkapcsolat, se gyerek. Kitértek Erőss Zsolt felelőtlenségére is, aki a családját hagyta hátra, csak azért, hogy hegyet mászhasson. Azzal szerintem mindenki egyetért, hogy ha van egy párunk, vagy vannak gyermekeink, akkor felelősek vagyunk értük. Ez természetes. Viszont ha csak azok alapítanának családot, akik mindenféle kockázat nélkül, tökéletes biztonságban élnek, akkor egyrészt az összes gyerek ugyanazt a példát látná, és híján maradnának a különféle tapasztalatoknak.

Milyen a másik szélsőséget képviselő, "kockuló" apa és anya élete? Mindkettő a monitorba bámul, néha kattintgat. A virtuális valóságban sárkányokkal küzd, zombikat öl, de "élni" nem mer. Nyilván az ő gyerekei sem szereznek tapasztalatokat a mozgás terén - hiszen biciklizni, fára mászni is baromi veszélyes.

Egy átlagembernél persze meg van húzva egy bizonyos határ. A kiskölyök segít a vacsi elkészítésében, elengedik délutánonként úszni, vagy megkapja a jogsit tiniként. Ám megijednek, ha a gyerek inkább búvárkodna, vagy pilóta szeretne lenni, mert ezek veszélyes hobbinak tűnnek.

Szeretném a védelmembe venni Erőss Zsoltot és az összes extrémsportolót, kalandort, felfedezőt. A jet ruhás és a wingsuitos kísérletezőket, akik elég bátrak hozzá, hogy vállalják a kockázatot az emberi repülés fejlődésének érdekében. Azokat, akik a fizikai korlátaik ellenére kerekesszékkel siklóernyőznek, műlábbal hegyet másznak vagy látássérültként beülnek egy kisrepülőbe a pilóta mellé.

Egy másik ember elhivatottságát, szenvedélyét csak az értheti meg, aki szintén ilyen beállítottságú. Akit hajt egy belső hang: a felfedezés vágya vagy a hivatástudat. Akinek az élete nem feltétlenül a biztonságról szól, hanem arról, hogy érezze, hogy él. Nem okvetlenül jobb egy olyan élet, ahol feladja az ember azt, ami élteti, hogy aztán teljes biztonságban, becsövezve haljon meg végelgyengülésben egy kórházi ágyon harminc-negyven évvel később.

Hogy hol van az igazság?

Talán valahol félúton, a direkt életveszélybe sodródás és a virtuális műélet között. Az biztos, hogy virtuális létben élni az igazi helyett ugyanolyan kockázatos, csak másképp. Mert elfelejtünk közben örülni a valódi élményeknek. A gyerekeink pedig általunk ismerik meg a világot, és annyit látnak belőle, amennyit mi megmutatunk nekik.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock