Az aszexualitás nem betegség, nem a képzelet szüleménye - de még csak nem is gyermekkori abúzus következménye. Egyszerűen annyit jelent, hogy az illető nem érez szexuális vonzalmat. Libidója lehet - gyakran van is -, de ez nem jelenti azt, hogy vágyat érezne a szeretkezésre vagy bármilyen nemi aktusra.
Lehet, hogy elsőre bonyolultnak tűnik a képlet, pedig korántsem az, ha van némi rálátásunk a témára. Már csak azért is, mert Magyarországon megközelítőleg 100.000 aszexuális egyén él. Amerikai kutatások szerint minden társadalom egy százaléka küzd a szexuális vonzalom hiányával.
- "Ez nem összekeverendő a szexuális averzió zavarral" - hívja fel a figyelmemet Sulyok Viki, a Magyar Aszexuális Egyesület egyik alapító tagja. A szexuális averzió zavar ugyanis a szexuális aktusok félelmen alapuló elkerülése.
Magyarul egy aszexuálist nem veri ki a víz a szex gondolatától. Sőt, sokan nagyon is szexpozitívak, és akár szexuális aktusra is hajlandóak, hogy a párjukat boldoggá tegyék. Mégis rengetegen próbálják rájuk húzni a vizes lepedőt, és fizikai, mentális vagy lelki betegséggel küzdőnek beállítani őket.
Természetesen ez alól Viki sem kivétel, aki három évvel ezelőtt élhette át a megkönnyebbülést, mikor végre rájött, milyen címke illik rá igazából. Ezért aztán őt már nehéz igazán kihozni a sodrából személyeskedő kommentekkel vagy heccelő beszólásokkal - akár online vagy offline térben.
De ehhez azért megfutotta a maga köreit. Például évekig azt gondolta magáról, hogy leszbikus. Csak közben az volt a probléma, hogy nem talált benne megnyugvásra. Vikinél bonyolítja a helyzetet, hogy az aszexualitásához aromantikusság is társul, ami azt jelenti, hogy romantikus vonzalmat sem érez mások iránt. Megközelítőleg úgy kell elképzelni, hogy nagyon erős barátsággal képes kötődni.
Azért nem kell megijedni, mert ez nem jelenti azt, hogy Viki egy hidegszívű jégkirálynő lenne, aki nem képes érzelmeket kipréselni magából. Egyáltalán nem. Csupán nem érez - és nem is érzett soha - repkedő pillangókat a gyomrában. A számára elképzelhető párkapcsolatot (bár nincsenek illúzió, és tisztában van vele, hogy jó eséllyel egyedül fog maradni, ami nem is zavarja különösen, mert remekül elvan egyedül) például így jellemzi:
- "Teljesen mindegy, hogy milyen az illető szexuális irányultsága, de fogadja el - feltétel nélkül - az enyémet. Mert ha ez megvan, akkor tuti, hogy nyitottan is gondolkodik. Részemről például működhet egy nyitott vagy poliamor kapcsolat is."
Fontos megjegyezni, hogy az aszexualitás - amennyiben tényleg erről van szó - egy szexuális irányultság, ami nem betegség. Tehát nem igényel kezelést.
Viszont Viki szavaival élve:
- "Maga az aszexualitás nem kezelhető, de nagyon nehéz megállapítani, hogy tényleg erről van-e szó. Sokszor összekevernek bennünket a hipoaktív szexuálisvágy-zavarral küzdőkkel, amikor valakinek lecsökken a libidója. Pedig nekem például kifejezetten magas a libidóm, csak nulla darab emberhez vonzódom szexuálisan. Pont emiatt volt nehéz rájönnöm, hogy mi a baj velem."
Merthogy egyértelműen nem a szex volt a probléma. Számtalan szakember szeretné ráhúzni az aszexekre, hogy ők valójában átlagos szexuális vággyal rendelkező emberek, akik valamilyen rossz tapasztalás miatt váltak aszexuálissá. Közben meg szó sincs róla: "Dehogy volt rossz! Azért, mert valaki nem érez szexuális vonzalmat, fizikailag képes élvezni a szexuális aktust."
Jó lenne mélyen megérteni, hogy az aszexuálisoknak nem okoz szorongást a szex. Nem pánikolnak tőle, és nem is tartják gusztustalannak. Csupán csak nem érdekli őket. Ha valamitől mégis szoronganak, az maximum a társadalmi nyomás.
Viki történetét Baranyai Kata jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.