Mindez felszabadító hatással volt áldozatok tömegei számára, de azóta elég idő telt el ahhoz, hogy a sötét oldalát is lássuk. "A #metoo a szexuális forradalom legnagyobb vívmányát vette el tőlünk. Azt, hogy egy férfi bármikor odaléphet egy nőhöz, és azt mondhatja neki: kívánlak, van kedved lefeküdni velem?" - mondta egy alkalommal az általam mindig is nagyra becsült, de nőjogi kérdésekben sok esetben szűk látókörű Puzsér Róbert.
Szavait hallva bosszankodtam: nem hiszem el, hogy egy hozzá hasonló intellektusú ember nem méri fel, hogy itt nem azzal van a gond, hogy egy szórakozóhelyen két bolondos fiatal pár órára egymásra talál hasonló felvezető után (lelkük rajta, csak óvszerrel tegyék!). A #metoo azokról az esetekről szól: amikor a professzor szól így a nála vizsgázó diákhoz, amikor az ismert filmrendező veti ezt oda a kezdő színésznőnek. Amikor a főnök manipulálja így az albérletét fizetni kénytelen fiatal anyukát, vagy épp egy sikeres producer igyekszik ezzel a szöveggel "felkarolni" egy feltörekvő tehetséget.
Egyszóval nem önmagában vérlázító a szexuális ajánlat (legfeljebb közönséges vagy ízléstelen, de ez esetben könnyedén mondhatunk nemet), hanem abban a kontextusban, amikor hatalmi visszaélés (potenciális) eszköze, hiszen ilyesformán sokkal nehezebb elutasítani az ajánlatot.
Nem ez tehát a mozgalom sötét oldala. Mert végre beszélünk arról, hogy bizonyos területeken sok a visszaélés, és a legtöbb nő élete során - így vagy úgy - találkozik a zaklatás valamilyen formájával. Ez pedig segíthet abban, hogy a feltörekvő generáció tisztában legyen a problémával, és mindkét nem tudatosan tegyen ellene. A gond inkább az - és ez igazából majd' két év távlatából látszik -, hogy van, amikor a #metoo az igazságtalálás és feldolgozás helyett a nemtelen bosszú eszközévé válik.
Például egy válás során, ahol a sértett asszonyka úgy próbál előnyökhöz jutni, hogy a férjét bántalmazóként állítja be. Egy sikertelen karrier miatti frusztrációból fakadóan, ahol az énekesnő a lemezcég igazgatóját okolja, hogy nem jut előre, és ezért vádolja meg. Vagy épp egy iskolában, ahol az irigy kollégák bármikor "kicsinálhatnak" egy pedagógust azzal, hogy elterjesztik róla: "másképp" nyúlt a kislányokhoz, mint ahogy azt illik.
Természetesen vannak esetek, amikor tényleges bűncselekményekről beszélünk, és ezekről muszáj szólni (ebben nincs vita), de gondoljunk csak bele egy pillanatra: milyen egyszerű ezeket a szóbeszédeket útjukra indítani, és milyen nehéz - az esetek nagy részében - bizonyítani a történteket, vagy éppen annak ellenkezőjét?
Ha ma valakire rásütik a bélyeget, hogy szexuális erőszaktevő, akkor onnantól jó eséllyel vége a pályafutásának, a családja, szomszédai előtt sem állhat egyenes derékkal, a szülői jogaitól pedig megfosztják. Még ha sikerül is bizonyítani ártatlanságát - vagy ami gyakoribb, nem sikerül bizonyítani a bűnösségét - egy életre meghurcolták: többé senki sem néz rá úgy, mint azelőtt, hiszen "kabátlopási ügybe keveredett". Vagyis bármi is történt, egy ponton túl senki sem tudja, ő lopta-e a kabátot, vagy épp tőle lopták el - sötét lelkű elkövető, vagy épp hamis váddal bemocskolt áldozat valójában.
Nem csoda, hogy sok bosszúszomjas nő ébredt rá arra, hogy ha el szeretné lehetetleníteni az exe életét, a legjobb, ha olyasmivel vádolja, ami az évek távlatából a legnagyobb jóindulattal is bizonyíthatatlan, ezért arra sem jön rá senki, ha meg sem történt. Ezeket a férfiakat - akik valójában ártatlanok - vajon ki védi meg a #metoo mozgalom puskaropogásában?
Nem állítom, hogy a mozgalom nem játszott fontos szerepet abban, hogy végre nyíltan beszélünk erről az igen érzékeny bűncselekménytípusról és visszaélési formáról, és elhatárolódunk azoktól, akik hatalmi pozíciójukkal visszaélve - legyen az pénz vagy épp testi erőfölény - kárt tettek más testében-lelkében. Ám valószínű az is, hogy egy új korszak gyermekeiként az újdonsággal járó szélsőségekkel is szembe kell néznünk.
Azzal, hogy a mozgalom pozitív hozadékaival párhuzamosan egy ideig - amíg a tényleges elkövetők meg nem bűnhődnek, és amíg ez a fajta visszaélés marginálissá nem válik - lesz egy sor áldozat, akik teljesen ártatlanul kerültek a vádak kereszttüzébe, és teljesen eszköztelenek, ha védelemről van szó. Ezért arra kérlek most benneteket: álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk kicsit a #metoo azon áldozataira is, akik férfiként ártatlanul szenvedtek, szenvednek, és egy életre elvesztették becsületüket a világ szemében...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.