A külvilág szemében nincs magyarázat az abortuszra!

Barbi és férje, István,tizenkét éve vannak együtt, kapcsolatuk kiegyensúlyozott, remekül kiegészítik egymást. Mindkettőjüknek stabil munkahelye van, jól keresnek, munkájukban sikeresek. A harmincas éveik közepén járnak, egészségesek, és jól érzik magukat a bőrükben.

Egy ponton - szerelmük megkoronázásaként - ők is akartak gyereket, mint a legtöbb pár, próbálkozásaik azonban nem jártak sikerrel. Több szakemberhez is ellátogattak, és Barbi olyan gyógyszert is kapott, ami elősegíti a peteérést, de semmi sem történt. "Volt, hogy sírtam is emiatt, de görcsösen igazából sosem akartam gyereket" - emlékszik erre az időszakra.

Ahogy teltek-múltak az évek, a pár szépen berendezkedett a gyerek nélküli életre. Közös vállalkozást alapítottak, amit a munkájuk mellett végeznek - amolyan hivatásként -, és ez rengeteg időt és energiát követel tőlük. Látták, ahogyan kisgyerekes barátaik élete megváltozik, és felfigyeltek arra is, mennyi stabilnak hitt házasság fut zátonyra a baba érkezése után.

A sokk után leültek a férjével kettesben, hogy megbeszéljék, mi legyen. Mérlegelték, hogyan változna az életük, a kapcsolatuk, mi mindenről kellene lemondaniuk: a vállalkozásukról biztosan, hiszen egyelőre még nem abból élnek. Barbi ekkor pánikrohamot kapott, és hirtelen megértette: ő ezt nem akarja, sőt, igazából soha nem vágyott rá. Ezért is nem szedte rendesen annak idején azokat a gyógyszereket... Kiderült, hogy István sem vágyik mindarra, ami a családos élettel jár.

Ma Magyarországon a terhesség megszakításához szükség van egy családvédelmi jegyzőkönyvre, ami azt jelenti, hogy legalább két alkalommal - köztük három nap "gondolkodási idővel" - le kell ülni beszélgetni egy védőnővel. Ezután újabb három napot kell szánni a hallottak mérlegelésre, majd a 37 ezer forintos alapdíj befizetése után kitűzik a műtét időpontját, nagyjából egy-két héten belül. Így meglehet, hogy a nő ekkor már a nyolcadik, kilencedik hét körül jár, márpedig minél több idő telik el, annál nagyobb kockázatot jelent a beavatkozás.

"Esetünkben a döntés egyértelmű volt, a védőnő mégis másfél órán át győzködött bennünket. A végén már kifogytam az érvekből, és csak néztem magam elé" - jegyzi meg Barbi, aki egyébként úgy érzi, végig udvariasan bántak velük a folyamat során. Viszont volt olyan szobatársa, aki panaszkodott, hogy a nővér beszólt, amiért "inkább póthaja van, minthogy védekezne". Holott nyilván védekezés mellett is teherbe lehet esni.

Barbi összességében jól viselte a beavatkozást, és másfél héttel később óvatosan már újra sportolt, de a kisebb szövődmények - gyulladások, méh felpüffedése stb. - meglehetősen gyakoriak: mégiscsak egy steril környezet lett megbolygatva. Ami a lelki oldalát illeti? "Tudtam, mit akarok, ezért - bár nem mondhatom, hogy könnyű dolgom volt - semmiképp nem szakadt rám gyász vagy depresszió. Nyilván az, aki szeretne gyereket, de a körülményei nem megfelelőek hozzá, jobban szenved, ahogyan azok is, akik bizonytalanok a döntésükben."

A pár csak néhány barátot avatott be a történtekbe, mert jól tudják: az emberek többsége ítélkezik, ha abortusztról van szó, pláne, ha az érintettek szerintük tökéletes szülők lennének. "Ahhoz azonban, ami egy ember fejében és lelkében zajlik, senkinek nincs hozzáférése. Épp ezért ez olyan döntés, amit csak az hozhat meg, akit érint" - zárja a beszélgetést Barbi, aki egyébként bármikor örömmel játszik a keresztlányával vagy a barátai gyerekével, még ha sajátja nem is lesz soha.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock