Már álmunkból felébresztve is tudjuk, hogy a sorozatgyilkos általában 25-40 év közötti magányos fehér férfi, aki főleg a várostól távol lévő amerikai tanyákon tevékenykedik, oda hurcolja el áldozatait. A 2016-os Börtönügyi Szemle szerint a jelenlegi becslések azt mutatják, hogy 40-200 közötti aktív sorozatgyilkosról tudunk az Egyesült Államok területén, de az FBI szerint akár 500 is lehet ez a szám.
Ráadásul korántsem annyira egyszerű általános jellemzőkkel kiszúrni őket, mint ahogyan eddig hittük. A sorozatgyilkosok többsége teljesen átlagember, normális munkahellyel és átlagon felüli beilleszkedési képességgel. Hiába szeretnénk hinni, hogy az ilyenek könnyen felismerhető emberi szörnyetegek. Köztünk élnek, észrevétlenül...
Samuel Little fekete férfi neve tavaly került be a köztudatba, mert letartóztatása után kilencven gyilkosságot ismert el az Egyesült Államok teljes területén. Pedig az áldozatai egy részénél nem is volt egyértelműen megállapítható az idegenkezűség. Wayne Williams, szintén afro-amerikai férfi volt a felelős az atlantai gyermekgyilkosságokért a hetvenes-nyolcvanas években.
Pedro Lopez kolumbiai volt, és dél-amerikai ámokfutása alatt háromszáz nemi erőszakot követett el, és több, mint száz lány megölése kapcsolódik a nevéhez. Noha a rendszeresen emberölést elkövetők nagy része valóban fehér bőrű férfi, egyötödük azonban nem az.
Ugyan 1998-ban egy FBI-nál dolgozó profilozó kijelentette, hogy női sorozatgyilkosok nem léteznek, ám valójában az ilyen elkövetők 17%-a nőnemű. Az elmúlt négyszáz év történelme több, mint száz női sorozatgyilkost jegyzett fel. Egy agresszív bűncselekmény esetén a férfiak és a nők motivációja teljesen különböző.
A női elkövetőknél nem igazán jellemző a nekrofília vagy a kannibalizmus, és az sem, hogy a szórakozás kedvéért megkínozzák az áldozatukat. Aileen Wuornus, a leghíresebb női sorozatgyilkos sem kéjvágyból, hanem haragból és bosszúból tette el láb alól a férfiakat - de a nyereségvágy is tipikus női motiváció.
A média elterjesztette, hogy az igazi gyilkosok mindegyike akkora lángelme, mint dr. Hannibal Lecter. Már-már a zseniség szintjét súrolják. A valóság ennél sokkal unalmasabb: ők is csak átlagemberek, totál átlagos vagy átlag alatti intelligencia szinttel. Nem a 160-as IQ teszi őket sikeressé, hanem a hidegvérűség, az elhivatottság és a jó tervezés. Ráadásul jogilag csak 2-4%-uk számít elmebetegnek.
Ez sem fedi teljesen a valóságot, ám az igazság is hasonlóan szomorú: a legtöbben azért fordulnak a gyilkolás felé, mert gyermekkorukban eltaszították, elhagyták őket a szüleik, és szeretet nélküli légkörben nőttek fel. A gyilkosságok elkövetésére többféle magyarázat szolgál, ám a sanyarú gyermekkor hiába lehet kiváltó ok, nem mentség...
Minden negyedik sorozatgyilkos társakat toboroz maga mellé, azaz nem feltétlenül olyan magányos kóbor farkasok, mint amilyennek hisszük őket. A legtöbbjük képes beilleszkedni az emberek közé, nem úgy, mint Ralph Fiennes A vörös sárkányban. Munkahelyük, baráti körük, esetleg családjuk is van, és egyáltalán nem rínak ki a szürke tömegből - hacsak nem a kiemelkedő társadalmi szerepvállalásuk miatt.
A hozzájuk közel állók, a kollégák és a szomszédok a letartóztatás után is úgy jellemzik őket, hogy teljesen normálisnak tűntek, akikről nehéz elképzelni, hogy bármilyen szörnyűség elkövetésére képesek lennének. Pont ez teszi őket olyan veszélyessé - hogy látszatra teljesen olyanok, mint bármelyikünk...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.