Nézzünk egy példát! Zsófival nem igazán törődtek a szülei. Az apja ivott, cigizett, kocsmázott, az anyja pedig megállás nélkül panaszkodott a barátnőinek. Aztán ebbe a rémes házasságba újabb gyerek érkezett - és többnyire Zsófi volt az, aki ellátta a kisöccsét. Senki nem volt, akivel megoszthatta volna a kétségeit: a szülei nemcsak fizikailag, érzelmileg is elérhetetlenek voltak. Szinte betemették őket a saját problémáik.
Ma sikeres ügyvéd, és kiegyensúlyozott életet él. Ám van valami, ami teljesen kiborítja: ha valakit nem tud elérni. Olyan jelentéktelen eseteknél is ingerült lesz, amelyek másokat egyáltalán nem zaklatnak fel: például, ha nem veszi fel a telefont a legjobb barátnője, vagy ha az öccse lemond egy közös programot.
Zsófi emocionális triggere tehát az elérhetetlenség. Amíg nem kezdett terápiára járni, nem tudatosodott benne, hogy valójában a szülei múltbéli nemtörődömsége a kiváltó ok. Ezért kap dührohamot, ha nem ér el egy számára fontos embert. Most azonban, hogy átlátja a problémát, már könnyebb tenni azért, hogy változzanak a dolgok.
Nekem több triggerem is van/volt. Egy részüket felismertem és megtanultam kezelni az évek során, de a többivel még van feladatom. Sokáig rosszul érintett például az elutasítás, mivel tudat alatt a gyerekkori klikkesedésre és a "nem vagyok elég jó hozzájuk" érzésre emlékeztetett. Ezért az élet számos területén - barátság, szerelem, munka - nem kezdeményeztem. Ha pedig mégis léptem, és nem értem el osztatlan sikert, hetekre visszahúzódtam a csigaházamba.
Ezt a triggert szerencsére már semlegesítettem, de van még min dolgoznom. A kelleténél hevesebben reagálok például, ha valaki azt érezteti velem, hogy valamiben nem tart kompetensnek - legyen szó főzésről, takarításról vagy a gyerek altatásáról.
Íme, a leggyakoribb emocionális triggerek:
Ha azonosítatlan triggerrel találkozunk, hajlamosak vagyunk ösztönösen kerülni a helyzetet, hogy megússzuk a fájdalmat. Ilyenkor kerülnek terítékre az elkerülő mechanizmusok, amik sokfélék lehetnek.
Ha a fenti reakciók bármelyike ismerős, itt az ideje az önvizsgálatnak. A fájdalom nem fog elmúlni pusztán azért, mert mindent megteszel az elkerülése érdekében - sőt, meglehet, hogy épp ez hoz még több szenvedést. A leghatékonyabb megoldás, ha szembenézel a triggereiddel. Az is rengeteget segít, ha őszintén beszélsz erről azokkal, akik igazán fontosak neked.
Eleinte tuti fájdalmas lesz, hosszú távon mégis megéri. Nemcsak a saját lelki békéd miatt. Azért is, mert így a másiknak lesz egy "megoldókulcsa" hozzád. Érteni fogja a reakcióidat, ezért nem fogtok annyit harcolni egymással...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.