Egyedülálló szülő vagy? Minden tiszteletem!

1. Gyakorlati teendők

Talán ez a legprózaibb része a dolognak, mégis sok nehézséget okoz. A szingli, gyermekes ismerőseimen látom, micsoda küzdelem, hogy jól osszák be az időt. Rájuk ugyanis a gyerkőccel kapcsolatos ügyintézéseknek nem az 50%-a (de még csak nem is a 80-90%-a) hárul, hanem a teendők teljes egésze...

Minden olyan dolog, ami máshol két ember között oszlik meg, egyedül az ő nyakukba szakad. Az pedig mindenki számára természetes, hogy mindezt egyedül is simán megoldják. Sehol sem kapnak érte egy elismerő hátbaveregetést.

2. Érzelmi teher

Egy gyermek életében számtalan kisebb-nagyobb válság, megoldásra váró helyzet merül fel. Sokszor még párban sem könnyű megoldani őket, szólóban pedig még nehezebb. Utóbbi esetben ugyanis kizárólag a te nevelési módszerednek tulajdonítják a gyerkőc magatartását - ahogy az eredményeit is. Ráadásul a gyereknek is te vagy az egyetlen, aki minden helyzetben tudja a választ.

Nincs olyan baráti konfliktus vagy szerelmi csalódás, mely során legalább egyszer, kivételesen azt sóhajthatnád: "Nem tudok most okosat mondani erre, kicsim. Kérdezd meg apát/anyát, hátha ő tudja a választ." Neked kell tudni a "tutit", mindig - a felelősség teljes felvállalásával, hiszen nincs kivel megvitatni este, mi volna a helyes. A gyerek kétségeivel - ahogyan a sajátjaiddal is - magadnak kell megküzdened. Ez azért nem egyszerű...

3. Új párkapcsolat

Egy egyedülálló szülőtől - legyen nő vagy férfi - a társadalom egy része még mindig azt várja, hogy csak a gyermekeinek éljen. Bármilyen szabados is a közgondolkodás, azt még mindig könnyen megbélyegzik, aki (egy vagy több) gyerkőc mellől randevúzik.

Pedig mindenki részéről természetes igény, hogy társra találjon. Ha azonban gyerek van a képben, nemcsak annak a két embernek kell passzolnia, akik egymásba szeretnek, hanem az új társnak és a csemeté(k)nek is. Ez pedig sokszor elég bonyolult. Ahogy az a kérdés is, hogy mennyi idő után tanácsos beengedni egy "idegent" a család életébe...

Az érdemeidből azonban nem vesz el, ha másokét is észreveszed. Ezért, ha van a környezetedben olyan ember, aki egyedül neveli a gyermekét, nyugodtan mondd el neki, milyen erős és nagyszerű! Ha pedig te magad vagy az, üzenem: csak így tovább! Kitartást és sok erőt kívánok!

Nyitókép: Shutterstock