Volt egy olyan munkahelyem jó pár éve, amit már nagyon nem szerettem. Ott akartam hagyni, de sokan próbáltak lebeszélni erről, hiszen nem volt még másik állásom. Sokáig én is úgy gondoltam, ez nem helyes. Mert hát ki kell bírni. Nem adhatom fel, olyan nincs, hogy csak úgy kisétálok belőle. Majd ha lesz másik.
Igen ám, csak közben előfordult, hogy sírva mentem be dolgozni. Itt merült fel bennem először: milyen árat fizetek azért, hogy kibírjam? Nekem meddig éri meg? Fontosabb a kibírás, mint én? Fontosabb, mint az egészségem, a jóllétem, az életem?
Vagy hozhatjuk példának a házasságot is. Igen, én is azt mondom: ne add fel az első vitánál vagy nehézségnél! Hiszen egy kapcsolaton mindig dolgozni kell, és kompromisszumokat is igényel. Ha viszont hónapok, netán évek óta rosszul érzed magad benne, akkor csak azért vele maradni, mert egyszer ígéretet tettél, nem biztos, hogy jó. Amikor azt a bizonyos ígéretet tetted, nem láttad, mivé változik a másik - és te magad - az évek során.
Lehet, hogy a kedves, aranyos, jó fej srácból/csajból szenvedélybeteg lett. Vagy korábban sokat megtett a kapcsolatotokért, de már egyáltalán nem. De nem is kell feltétlen elmérgesednie a viszonynak. Sokszor csak egyszerűen más irányt vesz a felek élete, és ezért boldogtalanok egymás mellett. Bármi is az ok, miért kellene kibírnod?
Egy életed van, ezért éld úgy, ahogy jónak látod! Neked kell a végén elszámolást készíteni és szembenézni azzal: dönthettem volna másképp is. Mert szép dolog a kitartás meg az ígéret, de ha közben szenvedsz, mi értelme?
Nem akarok senkit arra biztatni, hogy felejtse el a kitartást és az elkötelezettséget. Hiszen ezek fantasztikus tulajdonságok. De nagyon nem mindegy, hogy meddig, kiért és hogyan. Az éremnek mindig két oldala van, ezt vedd számításba! Van, hogy ki kell tartani: például ha már csak a szakdolgozatod van hátra a diplomáig, vagy ha éppen a párod dolgozik egy fontos projekten, és ezért foglalkozik veled kicsit kevesebbet.
Viszont olyan is van, hogy nem kell: ha például az a munkahely vagy párkapcsolat megbetegít téged. Ilyenkor nem feladás történik, nem kudarc, hanem egyszerűen úgy döntesz: nem szenvedsz tovább, hanem esélyt adsz magadnak egy szebb jövő reményében.
Mindenkinél máshol van a határ. Ezzel az égvilágon semmi baj nincs. Épp ezért sosem lehet kívülről megmondani, mikor kell elengedned azt, ami neked már nem jó. Ezt egyedül te érzed. Ha kicsit egyedül maradsz, és átgondolod, vagy még inkább, leírod az érzéseidet (ez mindig segít), hidd el, rá fogsz érezni, mi a helyes döntés. Csak bízz magadban, és ne felejtsd el: nem kell mindent kibírni. Dönthetsz másképp. Bármikor, amikor készen állsz rá.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.