Válassz olyan munkát, amit szeretsz - ha teheted...

Hétvégén a gyerkőc anyukámnál aludt, így a férjem és én ki akartuk maxolni az estét egy romantikus vacsorával. Be is céloztuk az egyik kedvenc éttermünket. Hallottuk ugyan, hogy a legutóbbi látogatásunk óta tulajdonosváltás történt, de nem sejtettük, hogy ez gondot jelenthet.

Már rendeléskor szembesültünk vele, hogy a személyzet lecserélése nem volt túl szerencsés, hiszen csupa mogorva és pontatlan ember jött a régi dolgozók helyett. Több szokatlan dolgot is észrevettünk, ám az est fénypontja mégis az volt, mikor kihozták a csizmatalp keménységű, fekete csíkokkal tarkított húst - ami az étlapon grillezett csirkemell néven szerepelt.

A férjem döbbenten tudakolta, hogy mi ez. A pincér megnevezte a fogást, majd gyorsan elviharzott - részünkről pedig innentől kezdve röhögésbe fordult az este. És közben az is egyértelművé vált, miért fizettették ki már rendeléskor (!) a kaját... Valószínűleg többen távozhattak a múltban fizetés nélkül, miután szembesültek az étellel és a körülményekkel...

Persze attól, hogy a humoros oldaláról fogtuk meg a dolgot, megbeszéltük, hogy többé nem eszünk ezen a helyen. Ennek kapcsán pedig elgondolkodtam, mennyire sok múlik azon, hogy egy-egy munkát az emberek lelkesen vagy unott hanyagsággal végeznek.

Még a nagy vállalkozások sikere is sokszor csak két szón múlik: szívvel-lélekkel. Ha valamihez így állsz hozzá, az nem pusztán üres szófordulat - a fenti példa is jól mutatja, hogy a megfelelő hozzáállás hiánya milyen kézzelfogható következményekkel járhat.

Forrás: Shutterstock

Tudom, hogy sokan olyan munkára is rákényszerülnek átmenetileg, ami nem nekik való. Ezért találkozunk néha flegma pincérrel, vagy épp antiszociálisnak tűnő ügyfélfogadó munkatárssal. A mosogatólányt sem hiszem, hogy mély hivatástudat vezérelte volna, ami bizonyos fokig érthető - bár ettől még nem kéne kajamaradékokat hagynia a villán.

De hogy a tulaj miért nem olyasmibe fektette a pénzét, amivel érdeklődéssel, netán szenvedéllyel foglalkozik, azt nem értem. Hiszen biztosan választhatott volna olyan szakmát, amit szeret. És akkor talán lelkesebben felügyelné a minőséget és a kivitelezést, ezzel pedig felvirágoztathatná a vállalkozást, ahelyett, hogy tönkretenné.

Ha a fenti példa egyedi eset lenne, nem volna érdemes beszélni róla. Ám sajnos sokszor előfordul, hogy emberek melléválasztanak. Nekem is van olyan ismerősöm, aki magánemberként igazi tündér, szolgáltatóként azonban undok és unott, mert nem szereti, amit csinál.

A legrosszabb, hogy nem érti, miért menekülnek tőle a kuncsaftok. Pedig, ha így folytatja, csődbe megy, de még mindig nem ismerte fel, amit rajta kívül mindenki lát: hogy nem neki való foglalkozást választott.

Azt hiszem, majdnem olyan nehéz megtalálni a számunkra megfelelő munkát, mint az ideális párt. Ismerni kell hozzá magunkat, méghozzá alaposan, és érdemes több mindent kipróbálni, hogy végül jól válasszunk. A rossz döntésnek sokszor komoly következményei vannak. Ha egy étterem tönkremegy az elégedetlen vendégek miatt, a tulajnak talán az összes befektetett pénze odalesz, az alkalmazottak pedig elveszítik a munkájukat.

Persze, tudom, hogy nem mindig megy szívvel-lélekkel az éppen aktuális meló. De akkor is muszáj kötelességtudattal hozzáállni - nem másokért, hanem önmagadért. Közben pedig hinni abban - és tenni érte -, hogy idővel megtaláld azt a szakmát, ami jobban illik hozzád.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?