Női szerepek, melyek generációról generációra öröklődnek

"Akárhová mentünk, apu mindig jókedvű és felszabadult volt, anyu meg szorongott: aggódott, hogy piszkos lesz a gyerekek ruhája, kitörik a cipője sarka, elkésünk, és különben is, mit szólnak ehhez a szomszédok? Volt, hogy a hegy tetején lévő játszóról kellett visszajönnünk, mert hirtelen eszébe jutott, hogy most kell bevásárolni, később nem ér rá a dolog" - meséli Orsi, egy harmincas lány a társaságból.

"Fura, de nálunk is ez volt. Fater volt a jó zsaru, anyu meg a rossz zsaru. Oké, ez természetes, hiszen ő volt velünk többet, rá maradt a fegyelmezés, a büntetés meg a többi piszkos munka, de a nyaraláskor sem tudott soha lazítani. Sóhajtozott, hogy nagy a kupi a faházban, és leszedte a fejünket, ha valaki véletlenül eltört egy poharat" - kontrázik rá egy másik, harmincas évei végén járó ismerős, Zita.

Orsi vélhetően - legalábbis részben - emiatt volt egész életében hajlamos arra, hogy szabotálja kezdetben jól működő kapcsolatait. A férjével közösen szervezett programok pedig talán nem véletlenül érnek véget veszekedéssel.

Jó eséllyel köze van az anyai mintának ahhoz is, hogy Zitára a párja házsártos házisárkányként tekint, aki mindig morog valami jelentéktelen apróság miatt - ahelyett, hogy lazítana. Pedig szeretik egymást. Van, aki pedig szorong. Szorong, hogy elront bármit és mindent...

Na, most akkor álljon meg a menet!

• Szó sincs arról, hogy - kissé ironikusan szólva - egymás anyját szidnánk!
• Arról sem, hogy minden negatív jellemvonásunkat és személyiségjegyünket az anyai attitűdre vezetnénk vissza.
• Még csak nem is arra akarok kilyukadni, hogy a kettő közül bármelyik szülő múltbéli viselkedése mentség lehet azokra a hiányosságokra, amelyek az önfejlesztés tudatosságával bármikor pótolhatók (lennének).

Ugyanakkor... ugyanakkor érdemes megállni egy pillanatra. Kik is ezek a nők? A manapság hatvan-hetven körül járó asszonyok? Zömében Istvánnék, Lászlónék, Sándornék és Lajosnék, akik közül rengetegen saját maguk szabotálták a saját boldogságukat azzal a vasszigorral, amiből ők maguk emeltek falat önmaguk köré. Téglákból, amik a makulátlan otthoni rendet állandóan a vasárnapi erdei kirándulás elé helyezték. Vajon miért szívatták, szívatják magukat sokan közülük még ma is?

A háború után megfogyatkozott férfi létszám miatt mégis munkába kellett állniuk. Aztán jöttek az 50-es évek, az egyenlőség (papíron). És az elvtársnőket beparancsolták a gyárakba és az irodákba, a boltokba és az éttermekbe - és ott ugyanúgy és ugyanannyit dolgoztak, mint férfi kollégáik. Egy gond volt csak: mindeközben a férifakat elfelejtették beparancsolni a konyhába. Így otthon továbbra is csak és kizárólag a nőnkra várt a háztartás minden gondja, valamint a gyereknevelés oroszlánrésze. Mindeközben a férfiak kipihenhették azt a munkamennyiséget, amit a feleségeik is ledolgoztak.

Anyáink pedig ebbe nőttek bele, ez volt számukra a női minta: egy nőnek munka után is 100%-osan helyt kell állnia a háztartásban. Ám annak ellenére, hogy ők már jártak egyetemre, kiélvezték a szexuális forradalom minden áldását és átkát, vagány, summa cum laude minősítéssel végzett, munkájukban sikeres nők voltak, a párkapcsolatra, a házasságra, a családra nekik sem volt receptjük.

Szorongtak, persze, hogy szorongtak - feszültek és agyonhajszoltak voltak, tele megfelelési kényszerrel. Nemcsak fáradtak voltak, de tanácstalanok is: amiben anyáik felnőttek, az már elmúlt, nem működött, ám ők a saját világukban még nem tudták, merre az arra.

A mi generációnk - nemcsak a nőké, a férfiaké is! - feladata felismerni mindazt, amiben anyáink és nagyanyáink éltek. És munkájukat elismerve tenni, tenni azért, hogy nekünk - és a lányainknak, az utánunk jövőknek - már legyen mozgásterünk, valódi választási lehetőségekkel. Hogy mi már ne szorongjunk, ne szabotáljuk a kapcsolatainkat, ne viselkedjünk házisárkányként, ne égjünk ki idő előtt...

...hogy mi már kényszerek nélkül önmagunk lehessünk, szabadon...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock