Hogyan lehet kulturáltan rendezni a konfliktusokat?

Nemrég leültünk, hogy egy jó ideje húzódó családi konfliktust rendezzünk. A célunk az volt, hogy tisztázzuk a félreértéseket, megnézzük, ki miből tanulhat, és hogyan tudunk úgy együttműködni, hogy az mindenkinek jó legyen. Nos, az eredmény katasztrofális volt.

Mióta mindezt átéltem, folyamatosan agyalok. Bizonyára pöpec szakirodalma van a konfliktuskezelési stratégiáknak és azok hiányának, én viszont abszolút laikusként, pusztán a saját tapasztalataimról fogok most írni.

A sérelmek dédelgetésének sok évtizedes útja

Tehát hogyan kezelj egy konfliktus, ha nem akarod azt megoldani, hanem inkább a vélt vagy valós sérelmeidet dédelgetnéd? Nem hittem volna, de elég komoly repertoár létezik erre:

  • Tagadás - "Én soha nem mondtam ilyet" - Miközben nyilvánvalóan több tanú is van rá, hogy az ominózus állítás elhangzott, sőt, esetleg mi magunk is a saját fülünkkel hallottuk azt.
  • Terelés - "Igaz, hogy én nem kereslek, de te sem keresed a dédanyádat" - Ez ugye vagy igaz, vagy nem, de a mondat második fele se nem magyarázza, se nem oldja meg a mondat első felét. És hát ugye amiatt ültünk le beszélgetni, nem igaz? A többi teljesen irreleváns, a dédi majd eljár a saját ügyében, ha fontosnak érzi.
  • Hibáztatás - "Te tehetsz az egészről, te kezdted" - Egy óvoda udvarán még elfogadható, ha a "te kezdted" mondat elhangzik, de felnőtt emberként azért van benne némi röhejfaktor. Az emberek reagálnak egymásra, ez tény, de a normális az volna, ha megértenénk és kezelnénk ezeket a reakciókat - méghozzá egymás hibáztatása nélkül. Ugyanis semmi sem fekete-fehér.
  • Projekció - "Azért mondasz ilyet, mert lenézel engem, mert te diplomás vagy, én meg nem" - Milyen különös, hogy a "kinek milyen papírja van" kérdés mindig azokat foglalkoztatja a legjobban, akiknek semmilyen nincs. Nekem például soha eszembe nem jutna, hogy ez bárkinek az emberi minőségét, de akár intellektuális kvalitásait meghatározza.
  • Hárítás - "Ez igaz, de én nem tehetek róla, nekem ehhez nincs közöm" - Ha így volna, most nem ülnénk itt, hogy tisztázzuk a dolgokat.
  • Kinyilatkoztatás - "De hiszen az a szokás, hogy a fiatalabb segíti az idősebbet, nem fordítva" - Ezek azok az axiómák, amelyekkel nehéz mit kezdeni. Vitatkozzunk egy elvvel, amit ráadásul valaki csak addig vall a magáénak, amíg számára az kényelmes?
Forrás: Shutterstock

Jó, de akkor hogyan oldjuk meg a problémát?

Szakemberként még mindig nem tudok nyilatkozni, de saját tapasztalatom bőven van e téren is.

A legfontosabb, hogy legyen benned vágy a tisztázásra, a továbblépésre. Akkor is, ha ez - például szakítás esetén - a korrekt, tiszta lezárást jelenti. Meggyőződésem, hogy szerelemben, barátságban és családi kapcsolatokban nincs helye büszkeségnek, egyszerűen le kell ülni és rendezni a nézeteltérést, még ha az fájdalmas felismerésekkel és beismerésekkel is jár.

Kikerülhetetlen, hogy mindenki őszintén, szépítés, terelés, hibáztatás és magyarázkodás nélkül elmondja, hogyan is látja az ügyet, pontosan mi történt, és abban hol az ő helye, mi a szerepe. Lehetséges ugyanis, hogy mindenki más szemszögből látja ugyanazt az eseményt, és épp csak az eltérő nézőpont az, ami konfliktushoz vezetett.

Miután mindenki meghallgatta a másikat (de nem ám úgy, hogy közben azon járt az esze, maga mivel vághatna vissza), érdemes megbeszélni, hogy hol csúsztak félre a dolgok. A legtöbbször ez valamilyen kommunikációs malőr, de van, hogy indulatok, türelmetlenség, düh, frusztráció, eltérő érdekek sora kerül elő. Ilyenkor derítsük ki, konnan jön, miből táplálkozik mindez!

Ha sikerült megtalálni a konfliktus magját, nézzük meg, mit kellett volna, vagy lehetne még másképp csinálni, ki hol hibázhatott, és ami a legfontosabb: találjuk ki, hogyan lehet pozitív irányba fordítani a dolgot! Hiszen most már mindenki ismeri, érti a másik szempontját, a megoldás pedig valamennyi résztvevő közös érdeke.

Konfliktust kezelni akkor és csak akkor érdemes, ha a büszkeséget minden résztvevő alárendeli annak a szeretetnek és tiszteletnek, ami a másik iránt benne él. És így rá figyelve, vele együtt képes kilépni a gödörből a fényre... merthogy valójában soha nem késő.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?