Elgondolkodtam... Ha az emberi lélek jön szóba, valahogy hajlamosak vagyunk mindig a női érzékenységre asszociálni és sztereotípiákat alkotni. A férfiak racionálisak, figyelmetlenek, csapodárok, ergo: lelketlenek. Ezzel szemben a nők érzelmesek, figyelmesek, romantikusak, azaz: van lelkük. Erre most egy 18 éves srác azt mondja, hogy a lányok többsége tönkre akarja tenni a férfiak lelkét?! Hogy van ez?
Régen, úgy a huszadik század végéig, nemenként különböztek egymástól a kamaszokat érintő viselkedési szabályok. A szülők másképp korlátozták őket. Ha a lányok randiztak, kerülniük kellett azokat a helyeket, ahol kettesben lehettek szívük választottjával - főként a lányszoba hívogató nyoszolyáját -, nehogy megtörténjen a "baj".
A fiúktól azt várták el, hogy tiszteljék a lányokat, ők kezdeményezzenek, udvaroljanak, bókoljanak. A lányok csak erre reagálhattak - persze egy kicsit kéretve magukat -, szendén, pillarebegtetve, elpirulva egy bók hallatán. A legfontosabb pedig az volt, hogy ne adják oda magukat az első randin - sőt, még a másodikon és a harmadikon sem...
Most, 2018-ban kicsit más a módi, ami bizonyos fokig természetes. Változik a világ, a szülők jóval belátóbbak, engedékenyebbek. Megértették, hogy reggel nyolc és este tíz között is megeshet a "baj", akár egy buja liget árnyas padján is. Ésszerűbben próbálják irányítani gyermekeiket, akik ennek megfelelően felszabadultabban, természetesebben kezelik az emberi kapcsolatokat.
DE! És itt ez a fránya "de". Úgy érzem, időnként ez a felszabadultság kicsit erősre sikeredik, esetenként a nemi szerepek felcserélődését és átértékelődését is eredményezve. Ma a lányok egy (nagy?) része ugyanúgy szemrebbenés nélkül hívja randira a kiszemelt srácot, ahogy anno a fiúk tették, és kiköti, mire tart igényt - és ebbe már a szex is beletartozik.
Nem ritka, hogy ráírnak egy fiúra a közösségi oldal chat ablakában, vonzalmukat taglalva. Vagy mobilszámot csúsztatnak a srác zsebébe, pirulás nélkül tudatva: "bejössz nekem". Aztán dobják egy hét után - de előtte még jól megnyirbálják bimbózó férfiúi egóját.
A lányok merészebb hozzáállását nem kellene annyira helytelennek tekintenünk, ha nem űznének sportot belőle. És persze nem tolódna egyre korábbra az első aktuson túleső (kis)lányok átlagéletkora. A 13 éves lányom osztálytársnői már tavaly a "háromdés" szempilla rejtelmeit taglalták, és a "gázos" kapcsolataikról beszélgettek. Miután ügyesen lárvának sminkelték magukat az iskolai vécében, műkörmökkel díszített ujjakkal, push-up melltartótól feszülő haspólóban... Szerintem ez szomorú.
Viszont még mindig ez a jobbik estet, hiszen ők még nincsenek túl egy valódi kapcsolaton, pedig nagyon sok velük egykorú kislány már megtapasztalta, milyenek a "felnőttes játékok". Úgy érzem, van egy határ, amit nem szabadna átlépni. Mert az tényleg a lélek elvesztéséhez vezet. És ha nincs lelkünk, akkor másokét is meg akarjuk ölni.
Nem kétséges: a szülő legnagyobb felelőssége, hogy gyermekét a megfelelő irányba terelje. És a leghitelesebb minta maga a szülő, még ha ez a kamaszkorban nem is mindig nyilvánvaló. Vagyis nagymértékben rajtunk múlik, hogy kisgyermekünkből olyan kamasz, aztán felnőtt legyen, aki képes valódi emberi kapcsolatra.
Ne pedig a virtuális világot, vagy éppen a pornófilmek szereplőit tekintse etalonnak. Mert ha ez a folyamat tovább fokozódik, akkor tényleg olyan világban fogunk élni, ahol már nem sok értéke lesz a léleknek...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.