A hisztériázás védelmében
Előszeretettel forgatjuk a szemünket a hisztérián, pláne, ha egy nyilvános és szaftos kis jelenetnek vagyunk szem- és fültanúi. Pedig, ha a szívünkre tennénk a kezünket, el kellene ismernünk: bizony nincs köztünk egyetlen nő - de férfi se -, aki legalább egyszer ne hisztizett volna életében!
Ugyanis a hiszti olyan "érzelmi alapú válasz a környezetünkre", ami már egészen pici gyerekkorunkban bekerült a manipulációs tárházunkba.
Ezért is kell elválasztanunk a hisztériázás és a vitázás fogalmát egymástól. A demarkációs vonal pedig legyen az érvek száma! Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy elhangzanak-e érvek egy konfliktus során. Mert vita esetén megalapozott (és legalább az egyik fél számára) racionális érveket, míg hisztéria esetén csak heves érzelmeket zúdítunk a másik nyakába.
Hülye hisztérikák?
Először is, felejtsük el azt a sztereotípiát, hogy hisztizni kizárólag nők tudnak! És bizony a hiszti nem is egy ok nélküli cirkusz. Nem egy légüres térben keringő kórság, ami hirtelen lecsap, és teljesen véletlenszerűen szedi áldozatait. A hisztinek előzménye és kiváltó oka is van. Sőt! A felszínt megkapargatva mindig kiderül, hogy a hiszti nem is arról szól, ami látszólag kiváltotta. A valódi indokok mindig mélyebben rejtőző, régebbi sérelmek és frusztrációk.
Már megint azon veszekedik, hogy nem tetted el a koszos zoknidat? Nem lehet, hogy igazából csak nagyon elfáradt és a segítségedre lenne szüksége, de neked ez fel sem tűnik?
Már megint hisztizik, mert szerinte túl szexi ruhában akarsz a barátnőiddel bulizni? Nem lehet, hogy csak fél attól: nem elég jó neked és le fogod cserélni?
A hiszti ezer arca
A hiszti sosem egyszerűen csak harag. Sokkal inkább segélykiáltás a másik felé. A hiszti gyakran a tehetetlenség érzéséből fakadó frusztráció, ami mindennek a tetejébe még helytelenül is lett kezelve. Akkor van például "hisztiveszély", ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy akarod ÉS
- elveszítetted a biztonságérzetedet. Például, mert a párod már megint nélküled szervez programot.
- fáradt vagy. Ilyenkor aztán pláne nehéz uralkodnod magadon! Egy hosszú nap után, mikor másra sem vágysz, csak egy kis pihenésre, hazaérve pedig azt látod, hogy szalad a ház, de a párod már megint csak ül a kupi tetején és meccset néz.
- már gyerekként megtanultad, hogy ezzel a technikával eléred a céljaid. Persze már nem vágod magad földhöz, hogy "De én azt a bundát/ütvefúrót akarom!", hiszen már sokkal kifinomultabb kommunikációs eszközökkel rendelkezel.
- úgy érzed, hogy védekezned kell és a befelé fordulás, a sértődés segíteni fog. Magadban fortyogsz, miközben játszátok az unásig ismételgetett "- Mi a bajod? - Semmi!" című játékot.
- azért hisztizel, mert el vagy hanyagolva. Nem kapod meg azt a figyelmet és szeretetet, amire minden emberi lénynek igénye, sőt, joga van. Szerintem ez a legszívszorítóbb eset.
Hogyan kezeld a hisztit?
Szakkönyvek garmadája foglalkozik a témával. Némelyik kapitális ostobaság, némelyik igazi kincs. Abban azonban nem találhatsz kivetnivalót, ha alapstratégiaként a kedvességet választod!
A hisztizést nyugodt, megértő és kedves szavakkal kell kezelni! Nem lehet a haragra dühvel válaszolni, mert az világégéshez vezethet. A hisztit szeretettel kell leszerelni! De nem kampányszerűen, hanem konzekvens és következetes szeretettel! Így a hisztit már nem is kell kezelni, hiszen fel sem üti majd irritáló kis fejét.
Mi a baj azzal, hogy hisztizel?
Hogy hosszútávon elviselhetetlen. Hogy kapcsolatromboló. Hogy nagyon nehéz szeretni egy állandóan vitázó és hisztiző embert. Egyszerűen szokj le róla! Engedd ki a gőzt! Menj el sportolni és játssz egy nagyot! Rajzold vagy írd ki magadból a frusztrációt! Akár egy wellness délután is csodákat tehet. Mindegy, hogy mit választasz, csak tedd meg!
Nyitókép: iStockphoto