Segít-e a magyar a magyarnak külföldön?

Meg kell tanulnod, hogy milyen ügyet melyik hivatalban lehet elintézni. Munkakeresés, lakásbérlés, lakcímbejelentés, egészségbiztosítás, orvosválasztás és még sorolhatnám... Ha beszéled a nyelvet, akkor csak tanácsokra van szükséged, hogy melyik problémával hova menj. Ám nyelvtudás hiányában több segítségre szorulsz. Ha szerencsés vagy, találsz egy jólelkű honfitársat, aki szívesen segít, egy "köszönömért" cserébe.

Németországban élő magyarokat kérdeztem arról, milyen tapasztalataik vannak segítőként és segítettként.

Akik segítettek:

• Noémi: "A problémák sokszor az elvárásokból adódnak. Ha valaki elvárja, hogy a segítségéért cserébe kapjon valamit, és ezt nem tisztázza már az elején, az csalódni fog. Ahogy az is, aki szimplán elvárja, hogy egy régebben kint élő automatikusan a rendelkezésére álljon, mint egy asszisztens. Annak lehet segíteni, aki magán is tud."
• Gabriella: "Vettünk egy házat, és a felső szinten ingyen laktak nálunk. (...) Tényleg segíteni szerettünk volna, de nagy csalódás ért. Valahogy úgy éreztük, csak mi tettük oda magunkat az ő jövőjükért. Ők meg várták a sült galambot. Akkor döntöttünk úgy, hogy ha még egyszer segítünk is valakinek, nagyon megnézzük, hogy kinek."
• Zsolt: "Az arány eddig: hét kapcsolatból négy már végleg megszakadt. Hol romlik el? Sokaknak idegen a hely, a kultúra. Nem tudnak, vagy nem is akarnak integrálódni. Plusz ott van a nyelvtudás hiánya, ami szintén rizikófaktor. Ez stresszessé teszi a mindennapjaikat. Sokan azt várják, hogy mindenben segíts, mindent intézz el és oldj meg helyettük. Aztán eljön az idő, amikor nemet mondasz, és ezt ők személyes támadásként élik meg."
• Ágnes: "Van, aki megköszönte, van olyan, aki már meg sem ismer, és van, aki olyan beképzelt, hogy már nem tudja, honnan jött. Sokat csalódtam."
• Zita: "Online megismerkedtem egy férfival, és most neki segítek a nyelvtanulásban Skype-on. Ha gondja akad, bátran fordulhat hozzám, és én szívesen segítek, cserébe azért, mert annyi törődést kaptam tőle. (...) És ha mi ketten soha nem is leszünk egy pár, az ő jelenléte rengeteg érzelmi pluszt ad a hétköznapjaimban.

Akinek segítettek:

• Katalin: "Teljesen kiszolgáltatott lesz az ember. Én naivnak tartom magam, tisztában vagyok azzal, hogy sok mindent elhiszek egy idegennek. És ez nemcsak a kezdetekre értendő, hanem gondolj csak a telekocsikra és alkalmi utazópartnerekre!"
• Erika: A bizalmáért súlyos tanulópénzt fizetett. Anyagi és lelki értelemben egyaránt. "Soha nem gondoltam volna, hogy magyar ember árthat itt a legtöbbet egy másik magyar embernek. Megbíztam bennük, itt követtem el a legnagyobb hibát."
• Sándor: "Két éve jöttünk ide. Csak pozitív tapasztalataim vannak. Nekünk sokat segítenek a honfitársak. Mindenki teszi a dolgát, és ha felmerül egy probléma, akkor megoldjuk. Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül."

És hogy én hogyan élem ezt meg?

Nagy hálával gondolok azokra, akik segítettek nekem az elején. Nem lettünk barátok, mint ahogy azokkal sem, akiknek később én segítettem. Összesodor bennünket a szél innen-onnan, ilyen-olyan személyiséggel. Nem mindig passzolunk egymáshoz. Gyakran csalódás a vége. De a segítségnyújtás nem csak annak a félnek hasznos, akinek segítenek.

Én rengeteg önbizalmat nyertem az itteni élethez ezáltal. Megváltozott az önértékelésem, magabiztosabb lettem. De! Egy idő után felteszi az ember magának a kérdést: megéri a szabadidőm terhére mások problémáival foglalkozni? És bár a személyiséged nem vetheted le, mint egy megunt ruhát - ha segítőkész vagy, az is maradsz-, de pillanatnyilag úgy érzem: csak végszükség esetén megyek bele megint ilyen helyzetbe.

Nyitókép: iStockphoto