Elmondása szerint ő csak egy hétköznapi nő, aki imád futni. De mivel a szenvedélye elkezdett eredményeket is hozni, komolyra fordult a dolog. Nem hobbi, mert annál azért több. De bizonyos értelemben mégiscsak az, mert nem tud belőle megélni.
„Hogy egészen pontos legyek 23 éves koromig. Az egyetem alatt rövid ideig aerobikoztam, de aztán közbeszólt, az élet: veszélyeztetett terhes lettem. Aztán a második kisfiam megszületése után, még magamhoz képest is nagyon lefogytam. Azért kezdtem el futni, hogy újra legyen erőm. Szóval 28 évesen egy hirtelen ötlettől vezérelve kimentem futni, és aztán ez maradt. De az ultrások közt ez egyáltalán nem egyedi. A Badwateren, az előttem célba érő hölgy 61 éves, és 55 évesen futotta az első ultráját. Szerintem ezekhez a hosszú futásokhoz mentálisan is meg kell érni. És ez is bizonyítja: sose késő belevágni. Persze nem kötelező utlramaratoni távokat kitűzni célként, de igenis vannak mozgásformák, amik bármilyen életkorban űzhetők. A futás például ilyen, de választhatjuk a túrázást, bringázást, vagy akármit. Csak egyet ne tegyünk: ne dőljünk hátra arra hivatkozva, hogy már egy bizonyos kor felett vagyunk."
"Ez most egy borzasztóan felkapott dolog lett. De ez sincs kőbe vésve: lehet, hogy valakinek pont az edző adja meg a szükséges motivációt. Ezt azonban mindenki maga dönti el. Szerintem nem feltétlenül ezen múlik a siker. Én például az első hat évben edző nélkül futottam - ebből két évig válogatottként. Én inkább a közösség motivációs erejét tartom nagyon fontosnak. Legalábbis Kanizsán, ahol élek, ezt vettem észre. Szerintem nagyobb ereje van a tudatnak, hogy a hét valamelyik napján a többiek mennek és futnak.
Így lehet igazán megszeretni egy mozgást, így épülhet be rendszerességgel az életünkbe. Egy ilyen alkalom után nem a szenvedés rögződik bennünk, hanem hogy milyen jó volt együtt végigcsinálni. Kezdetben pedig ez a legfontosabb: az élvezet. Ha már az elején sem leled örömödet benne, akkor nehéz ott ragadni.
Viszont attól óva intenék mindenkit, hogy máshoz hasonlítsa magát! Csak magadhoz mérten kell nézni az eredményeket. Tegnap még csak ennyi ment, ma meg egy picivel több. Meg is kell dicsérni önmagunkat."
„Szerintem kössük órához. Ha valaki heti tíz óránál nem sportol többet, és emellett változatosan táplálkozik, akkor semmi plusz nem kell. Ez nem számít extrém igénybevételnek. Én szedek vitaminokat, immunerősítőket, de ehhez intenzíven edzek heti 15-20 órát. Plusz vegetáriánus is vagyok, így kicsit jobb oda kell figyelnem. Heti 50-60km futás mellett még nem kell semmilyen kiegészítő. Például fehérjét nem is nagyon iszom. Mondjuk nekem már kellene, de általában nem kívánom. Leginkább csak akkor iszom, ha tényleg valami húzósabb edzés volt, és tudom, hogy másnap is hasonló vár rám. Nem rajongok az ízükért."
"Elmondhatatlanul fontos a lábdiagnosztika, mert ha ez kimarad, akkor nagyon el lehet tolni. Nem szabad sajnálni rá sem az időt, sem a pénzt. El kell menni egy spéci futóboltokba, ahol lelkiismeretesen elvégzik a vizsgálatot. Ezt nem túlzás. Nagyon fontos a sérülések elkerülése érdekében is, de az is lehet, hogy megfelelő cipőben sokkal jobban megy majd a futás. Ugyanakkor a fokozatosságra ügyelni kell, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Sőt az is megeshet, hogy eleinte itt-ott fájni fog. Ha nem tartós, akkor nem kell tőle megijedni."
Nyitókép: MTI/Varga György
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.