Hogy Lilla meggyógyuljon - Szociális munkás a kórteremben

Tényleg, mindjárt itt a karácsony. Még egy ünnep együtt. Nem! Nem! - üvöltötte belül valaki, nem "még egy", hanem "egy újabb", sőt, "egy ünnep", ennyi, és kész. Nem sírni, nem sírni!

"Hoztam Lillának egy kis ajándékot, egy nagylelkű támogató felajánlása" - szólalt meg a lány, és a szájmaszk felett mosolyogtak a szemei. "Köszönöm szépen!" - mondta halkan Lilla, és izgatottan nézegetni kezdte a csomag tartalmát. "Egy színező, egy csomag ceruza, egy karkötő, és egy jegyzetfüzet" - összegezte a gyerek. "Ebbe jegyzetelsz majd, ha megtanulsz írni..." - válaszolta az anya a kislányának... és újra ordítani kezdett ott bent valaki. Nem "ha megtanulsz", hanem "amikor megtanulsz". Mert ha azt mondom HA, abban benne van, hogy... de nem, az nem történhet meg. Jövőre iskolába megy. És meg fog tanulni írni.

Meg számolni. És angolul is. Meg persze biciklizni. Úgy, ahogy azt egy éve tervezték, amikor még... szóval, amikor még volt haja, meg ereje. És husis volt a combja, és jó illatot árasztott... csend legyen ott belül! Most öröm van. Karácsony közeledik. Egy ünnep. Ennyi.

Délután

Aznap a szociális munkás lánynak még volt egy küldetése. Szerette a munkáját, sokszor munkaidő után is kattogott még egy-egy "eseten" - ő még nem így hívta őket, hanem a nevükön, vagy úgy "a hősök". De azt megszokta már, hogy az orvosok sokszor "eset"-ként emlegetik a daganatos betegséggel küzdő gyerekeket: így védik magukat.

Szóval este még beugrott egy könyvesboltba, hogy megvegye valami ifjúsági sorozat legfrissebb, több száz oldalas folytatását, mert Valikának ez volt a kérése. Könyvvel a karja alatt csoszogott a folyosón. Két mentős követte, ami egy gyermekkórházban sajnos nem ritka eset. "Ugyanoda igyekeznek, mint én, mert ezen a folyosón már csak egy kórterem van, egyetlen kis beteggel... Valiért jöttek!" - érezte, ahogy megborzong, és kapkodta a lábait.

"Megszereztem a könyvet, látod?" - rögtön a lényegre tért, át akarta adni az ajándékot a kislánynak, még mielőtt belépnek a piros ruhások. "Köszönöm, ezt még nem olvastam. Remélem, ennek is a végére érek két nap alatt, mint az előzőnél!" - suttogta egy félmosollyal a gyermek, de nem tudta elvenni a könyvet. Nem volt ereje. Az anyukája letette a kis utazótáska mellé az ajándékot. A szociális munkás lány pár nap múlva értesült róla, hogy a könyv érintetlenül maradt. Valinak addigra már az angyalok olvastak.

Haizer Tímea

Nyitókép: iStockphoto