Erre figyelj, ha ADHD-s a gyereked!

Az irány - ami mentén formáljuk a gyerekeinket- adott. A nevelési alapelvek megegyeznek, de ami minden esetben változik, az a "sziklatömb" keménysége. Ha egy ADHD-s gyermeket nevelünk, a legkeményebb gránittal van dolgunk - és ez próbára teszi a gyereket és a szülőt egyaránt.

Ahhoz, hogy a mindennapok gördülékenyen, és viszonylag problémamentesen alakuljanak, van néhány nagyon fontos szabály, amit be kell tartanunk. Ezek a saját és néhány hasonló problémával küzdő szülő tapasztalatai alapján a következőek:

Következetesség

Rugalmasan, de következetesen kell megkövetelnünk a szabályok betartását. Nálunk például minden nap kötelezően el kell raknia a játékait, mielőtt lefekszik - és ehhez ragaszkodunk. Kizárólag "nagyobb Lego projektnél" nem kérem ezt tőle, hiszen sok időt és energiát fektetett abba, hogy szétválogassa formák és színek szerint a felhasználni kívánt darabokat. De ezen kívül minden másnak a dobozban a helye.

Kis lépések

Egyértelmű, rövid utasítások. Egy koncentrációzavaros kisgyerek nem tud követni, ha barokkosan túldíszített körmondatokban beszélünk hozzá. Csak a lényegre szorítkozzunk, tőmondatokban!

Pontos és következetes napirend

Iskolai napokon mindig ugyanabban az időpontban megszólal egy telefonos csengőhang, ami azt jelenti, hogy ideje cipőt venni, és indulni az iskolába, vagy azt jelzi, hogy eljött az összepakolás és esti fürdés ideje. (Ez egyfajta Pavlovi reflexszé válik.) Sokkal kisebb a konfrontáció esélye, ha ragaszkodunk egy bevált napirendhez.

Őszinteség

Korának megfelelő módon beszélni kell vele az állapotáról, és arról, hogy ez mivel jár, illetve, hogy mit tudunk tenni, hogy az élete könnyebb legyen. De tudnia kell, hogy az ADHD nem felmentés, hanem az az állapot, ami miatt nehezebben koncentrál, vagy hamarabb veszíti el az önuralmát - és ezekben fejlődnie kell.

Valamit valamiért elv

Mindig pozitív felhanggal terelgessük! Ne azt mondjuk neki, hogy "Ha nem pakolsz össze, nem nézhetsz tévét!", hanem azt "Ha összepakolsz, rögtön nézheted is a tévét." Egészen másképp hangzik, és nem frusztráljuk feleslegesen a gyerkőcünket.

Motiváció és pozitív visszajelzés

Egyelőre csak rövidtávú motivációnk van. Heti lebontásúak - például iskolai eredményért, jó viselkedésért, önállóságért kisebb ajándékokat vagy édességet kap, esetleg csak valami kedvezményt a szigorú napirendben. (Például fél órával tovább maradhat fenn.)

Csak amire képes

Nem várok el tőle olyan dolgokat, amikről tudom, hogy nem képes rá. Nem ragaszkodom hozzá, hogy leckeírás vagy ebéd közben ne ugráljon fel az asztaltól, de nagyon megdicsérem, ha nem teszi.

Ne tükrözd le!

Olykor minden jó szándékunk és következetességünk ellenére a gyermekünk önmagából kivetkőzve hisztizni kezd, vagy agresszív lesz. Ha ilyenkor mi is elveszítjük a fejünket, az csak olaj a tűzre, és nemhogy kihozna minket ebből a szituációból, hanem még inkább fokozza. Legjobb ilyenkor csendesen szólni hozzá, és ha például mindez a nappaliban történik, akkor a szobájába menni vele. Vagyis meg kell próbálni egy új helyzetet teremteni.

Nagy kihívás ADHD-s gyermeket nevelni, nekünk szülőknek is egy állandó tanulási folyamat - amiben önmagunkat is formáljuk. Megtanultam konstruktívan együttműködni a tanárokkal, nevelőkkel, annak ellenére, hogy legtöbbször valami negatív dolog miatt találkozunk. Megtanultam elfogadni a fiam és a saját határaimat. Ma már tisztában vagyok azzal, hogy nem kell mindig tudnom a "jó megoldást", ám ez nem egyenlő azzal, hogy ne lennék jó szülő.

Pónyai-Papp Andrea

Nyitókép: iStockphoto