Az elismerés pszichológiája

Vigyázz, mit dicsérsz!

Amit dicsérsz, azt erősíted. Tehát, ha egy gyermek mindig csak a végeredményért kap pozitív visszajelzést, akkor könnyen válhat teljesítményszorongóvá.

Mert rendszeresen csak a produkált eredményért kapja meg a "vágyott jutalmat" a dicséretet. Így pedig arra lesz motivált, hogy minél több eredményt mutasson fel. Illetve, ha nem sikerül az eredménnyel kivívnia a jutalmat, akkor azt kudarcnak éli meg.

Ez könnyen elkerülhető, ha felváltva nemcsak az eredményt, de az erőfeszítést is dicsérjük! És ne csak akkor figyeljünk erre, ha egy gyerekről van szó! A felnőttek is ugyanígy működnek: a kollégák, a férjek, de még az anyós is.

Ne feledjük: sokszor sokkal több befektetett energia áll egy kudarcba fulladt próbálkozás mögött, mint egy könnyű siker mögött! Pláne, hogy a végeredmény elmaradása sem jelenti azt, hogy nem ért semmit a belefektetett munka...

Engedd meg, hogy megdicsérjenek!

Lehet, hogy nem figyeltél rá eddig, de gondold végig: hogyan szoktál reagálni, amikor valaki bókol vagy megdicsér?

• "De jól nézel ki ma reggel!"
• "Ááá, dehogy, alig aludtam, és hetek óta a fodrászhoz sem jutottam el..."

Hát pontosan így utasítjuk vissza a dicséreteket. Érezzük a példán keresztül, ahogy szinte lepattan a befogadó félről a bók.

Mikor és miért utasítjuk vissza tudtunkon kívül a dicséretet?

Ha nincs összhangban a visszajelzés a saját magunkról kialakított képpel, akkor nem fogjuk elfogadni a dicséretet: ha én nem érzem jól magam a bőrömben, akkor nem biztos, hogy be tudok fogadni egy ennek ellent mondó külső visszajelzést.

Akkor is lepattanhat rólunk a dicséret, ha a külsőnktől függetlenül sose érezzük magunkat "elég jónak". Ez az, amikor nincs stabil, belső önbizalmunk. Ezért is olyan nehéz önbizalmat építeni, mert hiába jön a dicséret, ha nem tudunk élni vele! Tehát az önbizalom felépítésének első lépése is lehet az, ha ezentúl elfogadjuk, ha mások pozitívabban látnak minket, mint mi magunkat!

Kérlek, dicsérj meg!

Ha nem is emlékszel rá, de van gyermeked, biztosan átéltél már hasonló helyzetet. Ez a példa tökéletesen illusztrálja, hogy mit jelent dicséretet kérni. A gyerekeknek ez még könnyedén, automatikusan megy, hogy amiről pozitív visszajelzést szeretnének kapni, arra rákérdeznek, és a kérdésben azt is egyértelműen megfogalmazzák, hogy milyen visszajelzést szeretnének kapni.

Szinte biztos, hogy valamikor régen te is éltél ezzel a módszerrel. Később, felnőtt fejjel, már csak otthon panaszkodsz arról, hogy a főnök nem dicsér meg soha. Pedig akár elé is állhatnál és megkérdezhetnéd: "Mit gondolsz, jól végeztem el ezt a feladatot?" Olyan ördögtől való lenne ez? Természetes, hogy vágysz a dicséretre. És minden jogod és lehetőséged megvan arra, hogy ne csak elvárd, hanem kérd is.

Dicsérd magad!

Felnőttek vagyunk. Vannak szükségleteink, mint ahogy gyerekkorunkban is voltak. A különbség az, hogy egy gyermek még nem elég tudatos, és a lehetőségei is elég korlátozottak. Vagyis amíg egy gyermek még függ a környezetétől, addig felnőttként már minden lehetőségünk megvan magunkat kiszolgálni. És ezt a képességünket önmagunk elismerésére is használhatjuk! Ha valamit jól csináltál, vagy elégedett vagy vele, magadat is megdicsérheted. Ne hagyd, hogy ennek az értékét elrontsa, hogy az elismerést rajtad kívül senki és semmi nem erősíti meg!

Benes Andrea, pszichológus

Nyitókép: iStockphoto