A kórházi játszóház - Menedék a földi pokolban

Olyan két héttel számoltak az orvosok, hogy itt megerősödik a kisfiam annyira, hogy az osztályos kórterembe is kikerülhetünk - más hasonló betegséggel küzdő gyerekek közé. Ebből a két hétből két hónap lett. És nem mondhatom, hogy erősen, és fitten költöztünk, de többek közt a nyugtatóknak is köszönhetően pár nap után képesek voltunk egy picit kifele is kukucskálni a belső poklunkból.

Kíváncsivá tett, mit lehet ott csinálni az oly' messzinek tűnő kis házikóban. Amikor egy picit kiszámíthatóbbak és elviselhetőbbek lettek a hétköznapok, nekiindultunk, hogy felderítsük Kati néni birodalmát, ami Marcin kívül sok beteg gyermek legpozitívabb élményeit adta kezelésük ideje alatt.

Az első találkozás nagyon furcsa volt. Marci nem is tudta, hogyan reagáljon. Itt van ebben a nem túl rózsás helyzetben, legyengülten, fájdalmakkal, rosszkedvvel, infúziós állványhoz kötve, és amikor az ajtó kitárul, ott pedig egy valódi játékbirodalom fogadja.

Ezt most tényleg lehet? Lehet élvezni is kicsit a napot? Legalább 10 percet, amíg nem kell újra kimenni pisilni, vagy nem szól a pumpa, hogy lejárt a kezelés. Vagy esetleg fél órát is, ami alatt már össze lehet rakni egy legó targoncát. Később már órákat is el lehetett itt tölteni, amikor már annyira erős volt Marci, hogy a megszakítások ellenére volt ereje visszatolni az állványát a mosdó után.

Ebben az apró palotában minden korosztály megtalálja a neki örömt jelentő elfoglaltságot. Kati néni mindenhez ért, mindent kitanult az évek alatt, ami a gyermekeknek örömet okoz. De amihez a legjobban ért, az maga a gyermek. Aki persze nem mind vidáman érkezik, hanem sokszor mérgesen, nyűgösen, lehangoltan, veszekedősen. Kati néni akkor is tudja, mit ajánljon, ami felvidítja a kicsit és nagyot. Mindenkit ismer évekre visszamenőleg. Mert a gyerekek hosszú évek után is visszatérnek egy-egy kontroll alkalmával, és amikor tehetik, beköszönnek neki.

Nyitókép: iStockphoto