"Mindenkiben van gyönyörű. Én azt keresem." – magyarázza nekem Bánhalmi Norbert, profi fotós, majd így folytatja: „Ha elhiszi, hogy szép, onnantól megváltozik az élete."
Norbi egy férfi, aki azt állítja: a szépség belülről fakad. Nem a cicin, vagy a popsin múlik, hogy milyennek lát.
"Hisz a nagyszüleidet is tudod szépnek látni!" – mondja, és igaza van. A világ legmélyebb barázdái húzódtak a nagypapám homlokán, mégis imádtam. Hatalmas, kemény pocakja és istállószaga volt.
"A testünk úgyis megöregszik, nem azon múlik, hanem azon, ami ott belül van." – mutat a mellkasára.
Volt egyszer egy szingli megrendelője. Pont olyan búskomor arccal érkezett a fotózásra, amit Budapest utcáin is megszoktál a járókelőktől. Norbi ilyenkor hosszan beszélteti az áldozatot, hogy eljusson a tökéletes képig. Ezzel a hölggyel is így történt.
"Te egy gyönyörű nő vagy, mi a bajod?" – kérdezte tőle, majd meséltette arról, hogy mire vágyik.
Nem meglepő a felvezetésből: a hölgy egy férfiról, egy társról álmodott. - És pakk, már el is készült a tökéletes fotó róla, ahogy valami igazán szépre gondolt. Amikor pedig meglátta a végeredményt, a fotót, amin tényleg olyan szép, amilyen szeretne lenni, megváltozott az élete! Azóta már a baba is megszületett.
Tündérmese? Igen az, tudom.
Lehet, hogy elhiszem ezt a történetet, de azt már kevésbé, hogy az én életemre is hatással tudna lenni ez a férfi. Mert hát "Az én életem rendben van. Én aztán tisztában vagyok magammal, meg a szépségemmel is."
Bár kételkedem, de közben kezd összeállni a kép: akkor vagy igazán szép, ha boldog vagy. Ha valami csodálatosra gondolsz. Ha álmodozol. Ha meglátod az apró szépségeket magad körül. - Ahhoz pedig, hogy ezt a szépséget ki tudja hozni a modellből (mert ő mindenkit modellnek hív, akit fotóz), először meg kell őt ismernie.
Szeretettel és türelmemmel közelít felé. És ha már ismeri, ha már látja milyen ő, mit szeret, milyen hangulatban van, akkor tudja olyan kényelmes helyzetbe hozni - az amúgy kiszolgáltatott, kényelmetlenül feszengő modellt -, hogy végül tényleg ragyogni tudjon.
"Nekem pillanatok a szépek." - mondja. "Például ahogy az előbb lenéztél, azzal a tekintettel, az egy olyan szép dolog volt, amit legszívesebben lefotóztam volna!"
És ekkor a pillanat törtrésze alatt minden megváltozik! A bók kizökkent koncentráltságomból, elpirulok, zavarba hoz. Bár lóg az eső lába, reggel késett a busz, és még a hasam is fáj, hirtelen kacarászni kezdek. Ő pedig elegánsan a kamera után nyúl, hatot kattint, majd megmutatja az eredményt...
És szeret segíteni. Miért? Mert minél több a boldog ember benne, annál szebb a világ!
"Hogyan várod el, hogy boldog legyél, ha te nem adsz semmit a világnak?" – kérdezi. Ezt értem: ha adsz, ha szeretsz, az jó energiákat generál, amitől még a Nap is szebben tud sütni.
"Valami kicsi dolog is lehet ez, akár csak egy mosoly, odafigyelés." – folytatja és eszembe jutnak azok a ritka pillanatok, mikor valaki nem tudja elfojtani a mosolyát a mozgólépcsőn. Olyankor vírusként egyre több komor utazóra terjed át a vidámság.
"Ha változtatunk magunkon, a környezetünk is másképpen fog viselkedni. Szerintem mindenkiben megvan az adás képessége, csak van, aki a csalódásai, negatív tapasztalatai miatt nem ad már. Ha én sem kapok, másnak sem adok! – gondolják."
Milyen igaza van!
Ha adunk ezeknek a szegényeknek egy-egy szép pillanatot, a mi világunk is vidámabb lesz. Volt már, akit sikerült kirántanom az állandó panaszkodásból. Onnantól nekem is sokkal jobb lett a közelében lenni.
"Én sokkal boldogabb vagyok, ha másoknak is örömet tudok szerezni. Egy fotózásban sem az az öröm, ha odaadják a pénzt, hanem az, amikor ránézek az arcára, s látok egy olyan mosolyt, tekintetet, hogy az felér azzal a pillanattal, mint az esküvőm! Volt már ilyen!"
El is meséli.
Egy önéletrajzhoz készült fotó egy hölggyel, aki abszolút nem hitte el magáról, hogy kompetens, vagy szép. Így persze nem is lehet munkát szerezni, ha nem hiszed el magadról, hogy képes vagy rá... Norbi azonban kihozta belőle ezt a képet. Mikor megmutatta a modellnek, ő felragyogott, mert azt a magabiztos szakembert látta viszont, akiről álmodott.
"Ezekért a mosolyokért fotózok." - mondta Norbi és most már értettem, hogyan tudja megváltoztatni egy fotó az ember életét.
Mosolyogva indultam haza. A szkeptikus, nyomott hangulatból kizökkenve hatalmas lendületet kaptam, és elindultam megváltani a világot. És még ha csak néhány óráig is tart ez a hangulat, simán lehet, hogy ennyi idő alatt történik valami nagy dolog, ami újabb hullámokat generál.
Nyitókép: Tóth László Rudolf - HIPStudio
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.