Alicia Alonso 1920-ban Havannában látta meg a napvilágot egy nyugalmazott spanyol katonatiszt negyedik gyermekeként. Alicia tíz éves kora előtt kezdett el táncolni. 1931-ben Csajkovszkij Csiperózsika című balettjében debütált. Tizenhat éves volt, amikor beleszeretett egyik növendéktársába, Fernando Alonsoba, akivel 1937-ben összeházasodtak. A pár röviddel az esküvő után úgy döntött, hogy New Yorkba költözik.
Alicia 18 évesen adott életet első gyermekének, de már abban az évben ismét színpadra állt.
A házaspár alapítótagokként tevékenyen kivették részüket az Amerika Balett Színház létrehozásában, ami ma a világ egyik legelismertebb balett társulataként működik.
Eközben Alicia egy ideig szüneteltette karrierjét, mert látása romlani kezdett, és az orvosok megállapították, hogy retinaleválása van. Nem kerülhette el a műtétet, de mivel az első operáció nem volt sikeres, így háromszor is kés alá kellett feküdnie.
A harmadik műtétet követően egy teljes év ágynyugalmat írtak elő a számára, amit Alicia nagyon nehezen viselt. Férje támogatása és szeretete lendítette őt át ezen a lelkileg megterhelő időszakon.
Ő volt az, aki ujjait használva tanította meg feleségének az egyik darab koreográfiáját, amiről a táncosnő később azt mondta, hogy vakon, mozdulatlanul a hátán fekve az elméjében táncolt.
Sajnos a periférikus látása a felépülése után sem tért vissza, állapota egyre romlott.
Amikor lekerült a szeméről a kötés, orvosai tanácsa ellenére még aznap a próbaterembe ment és újra gyakorolni kezdett. A várva várt nagy siker ekkor robbant be az életébe, ugyanis nem sokkal a visszatérése után egy heti felkészüléssel kellett beugrania Giselle címszerepébe, ami annyira jól sikerült, hogy egy csapásra megszerezte a világhírnevet.
A színpadon a lámpák fénye és színe alapján tájékozódott, mivel látásproblémái a továbbiakban sem enyhültek.
A koreográfiákban Alicia partnereinek előadás közben előre meghatározott helyeken kellett állniuk. A közönség semmit sem vett észre ebből, ami a balettművész zsenialitását dicséri.
Az Amerikai Balettszínháznak anyagi gondjai lettek, emiatt a házaspár 1948-ban visszaköltözött Havannába. Alicia ott saját balett akadémiát alapított, ahol a világ legjobb tanárai és a legtehetségesebb kubai gyermekek kaptak helyet.
Alicia keménykezű tanárnak bizonyult, viszont azokat a táncosokat, akikben potenciális riválist vélt felfedezni, őket mellőzte, így sokan közülük külföldön próbáltak szerencsét. A balerina a legrangosabb operaházakban a balettirodalom legnagyobb szerepeit táncolhatta el.
Ékes tagja volt a Monte Carlo-i Orosz Balettnek is, és első nyugati táncosként felléphetett a Szovjetúnióban is.
Alicia és férje útjai 1975-ben különváltak, de a balettművész a hetvenedik életévének betöltésével is aktív maradt, és számos jelentős balettművészt nevelt ki valamint ő igazgatta a Nemzeti Balettet is. Karrierje 64 éven keresztül tartott, 132 szerepben tündökölhetett, és egyetlen latin-amerikai táncosnőként kivívta magának a prima balerina assoluta címet. 1998-ban megkapta a legmagasabb és egyben legrangosabb kubai kitüntetést. 2002-ben hazája tiszteletbeli nagykövetének nevezték ki.
Alicia egyszer a következőket nyilatkozta:
„a tánc számomra maga az élet".
Ebben a mondatban pedig minden benne van. Alicia olyan ember volt, aki a legkeményebb időszakokban sem mondott le álmáról, szenvedélyesen csinálta, amit szeretett, ami mindennél erősebb volt benne, és ami végül mindenek felett diadalmaskodott.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.