A két nem motivációja és eszköztára természetesen nagy eltérést mutat. Míg a férfi sorozatgyilkosok elsősorban szexuális ragadozók, addig a nőknél a vezető típus a fekete özvegy, illetve a csoportos elkövetők, és egészen elenyésző azon nők száma, akik szexuális izgalmat éreznének tettük során. Különösen nehéz elképzelni ezeket a véres tetteket olyan nőkről, akiknek az arca kimondottan kedvességet, sőt, egyenesen ártatlanságot sugall. Pedig szép számmal akadtak ilyenek a nem túl távoli múltban is.
Róla senki nem gondolná, hogy milyen rémségekre képes. Jelenleg 3 gyermek édesanyja, éli a kanadai kertvárosiak életét. A Ken és Barbie gyilkosságokként elhíresült esetek nagy nyilvánosságot kaptak a 90-es években. Karla akkori férjével együtt 3 kiskorú lányt – köztük saját húgát – erőszakolt és gyilkolt meg. A tárgyalások folyamán saját magát is a férje áldozataként állította be, ám a gyilkosságokról készült videók tanulsága szerint nagyon is lelkes résztvevő volt. Mivel hajlandó volt a férje ellen tanúskodni, így vádalkut köthetett, majd amikor kiszabadult, ügyvédje testvére vette feleségül.
Szakképzett ápolónőként kitalálta a „tökéletes gyilkosságot”. Nagy dózisban epinefrint (azaz adrenalint) fecskendezett a betegekbe, akik szívrohamot kaptak, és meghaltak. Maga az elkövetési mód zseniálisan egyszerű és kimutathatatlan volt. A 90-es években túl sokan haltak meg, mikor Kristen volt ügyeletben, de senki nem fogott gyanút.
Kollégái viccesen a „halál angyalának” becézték. Végül 1996-ban 3 ápolónő jelezte, hogy gyanúsan sok hiányzik az epinefrinkészletből, miközben az osztályon a halálesetek száma megháromszorozódott. Az eseteket elkezdték kivizsgálni, és végül 2001-ben Kristent 4 rendbeli emberölésért, valamint 2 emberölési kísérletért tényleges életfogytiglanra ítélték. A nyomozás során további 80 halálesetet találtak gyanúsnak, de ezeknél nem sikerült bizonyítani Kristen bűnösségét.
Caril mindössze 14 éves volt, amikor a barátja megölte Caril mostohaapját, anyját és a 2 éves kishúgát. Ezután a fiatal pár elmenekült, és kis idő leforgása alatt 6 további embert gyilkoltak meg. Caril a tárgyalások folyamán ártatlannak vallotta magát. Állítása szerint Charles Starkweather azt hazudta neki, hogy szüleit és testvérét fogva tartja, és ha elszökik tőle, megöli őket. Története erősen sántít, mivel a családja halála után még 6 napig laktak ugyanabban a vérrel borított házban, ahol a gyilkosságok történtek.
Menekülésük alatt is számos alkalommal kérhetett volna segítséget, ám sosem tette. Starkweather ellene vallott, és ugyan a gyilkosságok nagy részét magára vállalta, de szerinte Caril is ölt. Starkweathert elektromos székben végezték ki, Carilt életfogytiglanra ítélték, de példamutató magatartása miatt enyhítést kapott, és 17 év után szabadult. Férjhez ment, és jelenleg nyugdíjasként él Ohióban. Soha többé nem volt összeütközése a törvénnyel.
Becenevét a horrorfilmről kapta. Bevallása szerint többek között ez a film inspirálta tettei elkövetésére. 2014 és 2015 folyamán egy moszkvai öttagú banda tagjai azt vették a fejükbe, hogy „megtisztítják” a várost a hajléktalanoktól. Ámokfutásuk során összesen 14 áldozatuk volt, akikkel késszúrásokkal és kalapácsütésekkel végeztek. Lobachevát 7 gyilkosságban találták bűnösnek. Saját bevallása szerint szexuális örömöt okozott neki a gyilkolás, megbánást a tárgyalások folyamán nem mutatott. Számítógépén számos fotót tárolt áldozatairól. Csak a banda vezére kapott életfogytiglani büntetést, Lobacheva mindössze 13 évet fog ülni. Az édesanyja szerint „Elena a légynek sem tudna ártani”.
Ilse az 1930-as években önként belépett a náci pártba, ahol csinos arcával egészen könnyen, viszonylag magas karriert futott be, az SS titkárságán kezdett dolgozni. Itt ismerkedett meg Karl Otto Kochhal, egy magas rangú SS tiszttel, akihez feleségül is ment. Koch kegyetlensége még a nácik körében is hírhedt volt, de a neje rajta is túltett. Ilse gyakran korbácsolta meg a rabokat szórakozásból. Előfordult, hogy németjuhász kutyákat uszított terhes zsidó nőkre. Ilse amellett, hogy szadista, nimfomániás is volt, így gyakran kényszerítette fajtalankodásra a rabokat.
aját kezűleg kínzott halálra több embert is. Különösen tetszettek neki a művészi igényességgel készült tetoválások, ha valakin ilyet talált, halálos injekcióval végeztette ki, hogy a tetoválás ne károsodjon, és a bőrt hasznosítani tudja. Áldozataiból előszeretettel készíttetett használati tárgyakat, például a bőrükből lámpaernyőt vagy könyvborítót. Ilse közvetve vagy közvetlenül mintegy 60.000 ember haláláért volt felelős. 1967-ben a börtönben felakasztotta magát.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.