3 dolog, ami kifejezetten tetszett az új Bridgertonban

A Bridgerton család körül a kezdetektől fogva hatalmas a hype, amelynek – töredelmesen bevallom – az első évadot követően én is az áldozatául estem. Ugyanis tetszett, nagyon tetszett a sztori eleje, még akkor is, ha kicsit kiszámíthatónak és negédesnek találtam a történetet. Aztán jött a második széria, ami viszont szerintem annyira fantáziátlanra, vontatottra és egysíkúra sikeredett, hogy teljesen el is vesztettem az érdeklődésemet az egész iránt – nem is csoda hát, hogy fogalmam sem volt arról, hogy május elején kijött az új Bridgerton spin-off a Netflixen.

Véletlen találkozás, nagy szerelem

Egy szép májusi estén kezembe vettem a tévé távirányítóját és böngészni kezdtem a filmek között. Gondoltam, nézek valami rövid, könnyed vígjátékot, aztán elmegyek aludni. Igen ám, de az ajánlók között feltűnt a Sarolta királyné: Egy Bridgerton-történet... Eleinte tovább is lapoztam, aztán valahogy mégis szöget ütött a fejemben, hogy belepislantok. Elvégre, ha nem tetszik – amiben szinte biztos voltam a második évad szenvedései után -, akkor kikapcsolom. Ám, ahogy az élet egyéb területein, itt is

És mit tartogatott számomra az új évad a már jól megszokott gyönyörű kosztümök, elragadó képi világ és érdekes társadalmi berendezkedés mellett?

Valóságszagú női sorsok

Az első és legmarkánsabb dolog, ami nagyon tetszett az új évadban, az a női sorsok ábrázolása. Végre nem csak azt láthattuk, hogy akad két fiatal szív, akik szenvednek jobbra, szenvednek balra, de végül egymásra találnak, mint a mesékben.
Már Sarolta története is tetszett, azaz hogy az akarat ellenére, mondhatni politikai megfontolásból, ráadásul a megkérdezése nélkül ígérik oda Györgynek és kívánják oltár elé állítani. Félreértés ne essék, nem maga az eljárás tetszett, hanem az, hogy már-már valósághűen ábrázolta a sorozat, hogy miképpen adták-vették a nőket évszázadokon keresztül.
De még ennél is sokkal jobban megfogta a lényeget a Lady Danburyről szóló szál, amely

Persze akkoriban ezek a fogalmak még nem léteztek – az asszony neve hallgass volt, ahogyan ezt többször érzékelteti is Lord Danbury a nejével. Mindenesetre üdítő változatosság, hogy végre erről is szó esett a sorozatban, nem csupán a fiatal szívek dobbanását és egymásra találását kísérhettük figyelemmel.

Egy kis történelem

Sok helyen olvasni, hogy a Bridgerton meghamisítja a történelmet. Nos, az első évadban valóban furcsa volt látni, hogy feketék és fehérek egyenrangú félként szerepelnek egy olyan korban, ahol jól tudjuk, hogy híre-hamva sem volt az egyenlőségnek. Ugyanakkor nem árt szem előtt tartani, hogy

Ezt egyébként a harmadik évad elején tisztázzák is a nézőkkel. Mindezek ellenére a Saroltáról szóló évadban sok ponton egyezik a film és a valóság – például, hogy Saroltát valóban 17 évesen adták hozzá egy olyan férfihez, akit az esküvő előtt soha nem látott még, valóban 15 gyermeket szült Györgynek, a király valóban mentális gondokkal küzdött, sőt egyes kutatók szerint bizony egyáltalán nem kitaláció az sem, hogy a királyné felmenői között akadt színes bőrű...
Akit pedig a sorozat után jobban kezd érdekelni, hogy ki is volt valójában Sarolta, az olvasson utána a releváns szakirodalomban. Bevallom, nekem egyáltalán nem rémlett, hogy a történelem folyamában ki is volt Sarolta, most viszont utánaolvastam és legalább el tudom őt helyezni valahol – ez sem rossz azért.

Tolerancia

Végül pedig, ami nekem nagyon tetszett ebben az évadban az a tolerancia. És nem, én most nem a meleg szálról fogok írni – ez már szerintem egyáltalán nem forradalmi vagy úttörő. Sokkal inkább arról a toleranciáról beszélek, ami Saroltát jellemezte. Saroltát, aki kitartott a férje mellett, aki harcolt a kapcsolatukért, akit nem tántoríthatott el semmi, legyen az egy akaratos anyós vagy György betegsége.

Számomra ez nagyon beszédes és nagyon szépen tükröt tart a mai ember, a mai párkapcsolatok elé, hiszen sok esetben nemhogy ilyen mértékű problémával nem tud megbirkózni a generációnk, de voltaképpen semmilyennel sem. Persze nem mondom, hogy körmünk szakadtáig ragaszkodnunk kell egy olyan kapcsolathoz, ami nem jó, amiben szenvedünk – sőt! -, de néha adhatnának a párok maguknak egy újabb esélyt, megpróbálhatnák meglátni az új lehetőségeket, ahelyett, hogy az első nehézségnél sarkon fordulnak és keresnek valaki mást. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus volt Sarolta hozzáállása és az, hogy a körülmények ellenére is kitartott György mellett.

Nos, kedves Olvasó! Neked mi volt a véleményed a Bridgerton 3. évadáról?

Nyitókép: Netflix