3 dolog, ami nem tetszett a Bridgerton család 2. évadában

Leszögezném, hogy nekem kifejezetten tetszett a sorozat első szezonja, még akkor is, ha kissé sablonosra, kiszámíthatóra és meglehetősen sziruposra sikeredett. Mindezek ellenére azt kell mondjam, hogy a romantika bizony kell az embereknek – főleg a nőknek –, és igenis jó néha egy olyan történetbe belefeledkezni, ami már-már giccses.

A mese pedig folytatódott, bár nem éppen úgy, ahogyan azt a legtöbben várták. Én legalábbis csalódtam, amikor a második évadot végignéztem. Mi volt vele a bajom? Mondom is.

Fantáziátlan

Fentebb már említettem, hogy nagyon szerettem az előző évadot, annak ellenére is, hogy meglehetősen sablonos volt a történet. Az első sztoriban a két főszereplő szövetséget köt, ám olyan jól alakítják a szerepüket, hogy csakhamar valóban egymásba szeretnek. Azt hiszem, hasonló történetekből Dunát lehetne rekeszteni, valahogy mégis sikerült a kissé elcsépelt szálat úgy megfogniuk az alkotóknak (illetve a film alapjául szolgáló könyv írójának), hogy mégis érdekes legyen. Nem lehet azonban ezt elmondani a második évad fő cselekményéről, ami szintén egy klisére építkezett, azaz arra, hogy miképp eshet két ellenség végül szerelembe. Persze nem mondom, hogy könnyű új, szerelmi viszonyt kitalálni, olyat főleg, ami még nem lerágott csont. Itt azonban olyan fantáziátlanul lett tálalva az egész, hogy a kezdetektől fogva tudni lehetett, mire megy ki a játék, mi lesz a bonyodalom és mi a végkifejlet.

Vontatott

Az előző fantáziátlan ponthoz, - azaz egy klisére építkezett az évad -, még hozzájárul az is, hogy iszonyú vontatott és szenvedős volt az egész történet alakulása. Ráadásul nulla dinamikával rendelkezett az egész. A két főszereplő szinte minden részben eljátszotta ugyanazt: kettesben maradtak – ami eleve nonszensz ebben a sorozatban, hiszen itt, ha egy férfi és egy nő egyedül marad az már kompromittálja a lányt, és el kell vennie a férfinak feleségül! –, összevitatkoztak, majd hirtelen elhallgattak, közeledtek egymáshoz, már-már megcsókolták egymást, majd gyorsan szétrebbentek. Ez persze elsőre izgi, de minden részben elsütni, már inkább irritáló. Ráadásul a nyolcrészes évad cselekménye belesűríthető nagyjából öt mondatba, tehát szinte semmi nem történt az egész szezonban azon kívül, hogy Anthony és Kate egy idő után már kifejezetten idegesítően szenvedett.

Egysíkú

Ami mellett pedig szintén nem lehet szó nélkül elmenni, hogy a történet iszonyúan egysíkúra sikeredett. Míg az első évadban megismertük a kort, a társadalmat, az elit körhöz tartozó családokat, a főbb szereplőket, azok ügyes-bajos dolgait, és persze ott volt Lady Whistledown is, addig a második évad első hat epizódja szinte teljesen a két főszereplő „akarlak, de nem lehet!" játszmáját mutatja be, meglehetősen unalmasan. Kicsit persze élvezhetjük Lady Featherington ármánykodásait és bepillantást nyerhetünk Eloise lázadó életébe – az egyetlen színfoltok a történetben - valamint Anthony múltjába, ezzel pedig viselkedésének motivációjába is. Ez utóbbi azonban nagyon is hajaz az első szezonra, amikor a herceg gyerekkorába leshettünk be, tehát

A fentiek ellenére senkit nem szeretnék eltántorítani attól, hogy nekikezdjen a Bridgerton család új évadának, hiszen a képi világa gyönyörű, a kosztümök, a hajak és a sminkek csodásak. Az utolsó két rész pedig kifejezetten mozgalmasra, sőt izgalmasra sikeredett - itt történt meg minden, ami említésre méltó - csak addig kell kibírni.

Nyitókép: Netflix