Marie Curie, a nő, akinek az hozta a legnagyobb elismerést, ami a halálát okozta

1883-ban, 15 éves korában érettségizett a varsói lánygimnáziumban, kiváló eredménnyel. Az egyetemre nem vették fel, mert nő volt és lengyel. Az érettségi utáni évet vidéken töltötte, majd az apjával élt Varsóban, magántanítóként. Később nevelőnői állást vállalt egy földbirtokos családnál, ahol egymásba szerettek a család fiával. Bár a szerelem kölcsönös volt, a szülőknek nem tetszett a nincstelen rokon. Marie elvesztette az állását, s újból nevelőnőnek állt. Házitanítóskodott, majd megkezdte tudományos pályafutását a mezőgazdasági és ipari múzeum laboratóriumában.

Tanulmányait 1891-ben kezdte meg, a párizsi természettudományi karon. 1893 júliusában fizikából, majd 1894 júliusában matematikából szerzett diplomát (licenciátust). Munkát kapott professzora kutatólaboratóriumában.

Ekkor határozta el, hogy az uránsugárzást kezdi kutatni. Kimutatta, hogy a sugárzás nem a molekulák egymásra hatásának eredménye, hanem magukból az atomokból erednek. Tudományos szempontból nézve ez volt Curie legfontosabb egyéni munkája. 1903-ban professzora, Henri Becquerel felügyelete alatt Marie megkapta doktori címét, Franciaországban elsőként, mint nő.

1906. április 19-én azonban Marie minden álma összetört: Pierre egy utcai balesetben meghalt.
Férje halála Marie lelkivilágára pusztító hatással volt. A monda szerint egyszer valakinek megjegyezte, hogy hirtelen egy gyógyíthatatlanul és nyomorúságosan magányos ember lett belőle. Ennek ellenére folytatta tudományos munkáját.

1906-ban a sorbonne-i fizikatanszék Marie-re ruházta Pierre helyét, és átadta neki a laboratórium teljhatalmú vezetését. A tudományos közösség is egyre jobban elismerte a munkáját.
1921-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy előteremtse a rádiummal kapcsolatos további kutatásokhoz az anyagiakat. Amerikában szívesen fogadták. Ugyan a nyilvános szereplés kimerítette, célját elérte. Ő lett az 1925-ben megalakult varsói Rádium Intézet alapítója, ahol orvos nővére volt az igazgató. Ennek a bátor, erős, csodálatos nőnek az életét áthatotta a másokon való segítségnyújtás igénye. Férje halála után ez volt az egyetlen dolog, amibe menekülhetett.

Halálát végül - paradox módon - éppen az okozta, ami a legnagyobb elismerést is elhozta a számára. 1934. július 4-én aplasztikus anémiában meghalt.Halálát majdnem biztosan a káros hatású, ionizáló sugárzás okozta.

Nyitókép: Shutterstock