Marie Tussaud, a nő, akinek Marie Antoinette és XVI. Lajos feje is megfordult a kezei között

Marie Grosholtz (később Tussaud) 1761 decemberében született Franciaországban, Strasbourgban. Egyes források szerint katonaként szolgáló édesapját, Joseph Grosholtzot a hétéves háborúban ölték meg, két hónappal lánya születése előtt. Édesanyja, Anne-Marie Walder ezután Bernbe vitte a lányát, ahol dr. Philippe Curtius házvezetőnője lett, innen ered svájci nemzetisége. Más források azt állítják, valójában Curtius volt Marie vérszerinti apja...

Curtius nagyon fontos szerepet játszott Marie életében, az orvos ugyanis tehetséges viaszszobrászként is tevékenykedett. Párizsban, egy panoptikumban dolgozott, és ráérzett arra, hogy az embereknek szükségük van a pletykákra, és az ijesztgetésre. A szalonban volt egy részleg, ahol a korának a bűnözőit, és a hírességeit mutatta be, többek között Voltaire-t és Benjamin Franklint, illetve a mai napig meg van XV. Lajos francia szeretőjének, Madame du Barry-nak a viaszmása - aminek A Csipkerózsika nevet adta.

Itt kezdett el dolgozni Marie, akiről hamar kiderült, milyen tehetséges, és akárcsak Curtius, ő is viaszszobrokat kezdett készíteni. Futótűzként terjedt a panoptikum híre, és még a királyi család is tiszteletét tette a párizsi szalonban.

A nő, aki viaszba öntötte a halált

A kibontakozó karrierjét aztán keresztbevágta a francia forradalom, és Marie sorsa örökre megpecsételődött. Amikor elfoglalták a Bastillet, és lefejezték a parancsnokát, a feldühödött nép dárdára tűzve hurcolta körbe a kapitány fejét. Ahogy teltek a napok, a fej foszlásnak indult, így bevitték Marienak, és arra kérték, készítse el a másolatát, hogy azt hurcolhassák.

Marie ettől a pillanattól fogva kénytelen volt a lefejezett nemesség tagjait viaszba önteni, sőt, az emlékiratai szerint volt, hogy el kellett kísérnie a katonákat egy tömegsírhoz, és ő maga válogatta ki a holttestek közül, melyik arc volt ismert, és kit érdemes megformáznia.

A kézirataiban többször is leírta, mennyire szenvedett attól, hogy halott fejeket kellett megformálnia, de nagyon ügyesnek és tehetségesnek bizonyult a szobrászatban. (Sok viaszszobor a mai napig látható a múzeumban, hiába telt el a készítésük óta 250 év)

A forradalom után végül ő maga sem úszta meg a királypártiság gyanúját, és nem sokon múlt, hogy lefejezzék. Állítólag már leborotválták a haját, és arra várt, mikor jön el a végítélet napja, amikor az apja végül kiszabadította. Más források szerint a guillotinera várva megismerkedett egy hölggyel, és Jean-Marie Collot d'Herbois támogatásának köszönhetően engedték szabadon. Az mindenesetre biztos, hogy Marie megmenekült, ráadásul miután kiszabadult, "jutalmul" ő készítette el a guillotine áldozatainak halotti maszkját.

Bár a legtöbb könyv eddig foglalkozik az életével, izgalmas életútja itt még korántsem ért véget. Curtius 1794-ben meghalt, a gyűjteményét pedig Marie-ra hagyta. Egy évvel később hozzáment François Tussaudhoz, két gyermekük született, Joseph és François (lányuk elhunyt).

Marie Tussaud, a kor Ellie Ewing-je

1802-ben Marie Londonba költözött, Paul Philidor meghívását elfogadva. A munkáit az ő műsorában mutatták be a londoni Lyceumban, és bár akkor ez még nem volt túl jövedelmező számára, visszavonhatatlanul belépett az üzleti világba. Állítólag Marie a költözéskor nagyobbik fiát magával vitte, kisebbik fiát és férjét hátrahagyta, előbbit 17 évig, utóbbit 90 éves koráig nem látta.

Madam Tussaud Londonban több mint 30 évig tartó, kemény és következetes munkával olyan múzeumot alapított a saját nevével, ami még ma is ott áll a Baker Streeten. Ekkor már 74 éves volt.

Előtte vándoréletet élt, járta az országot a viaszszobraival, és afféle vásári mutatványos, rájött, hogy ha elit szórakozást csinál a szobrokból, fejekből, rengeteg pénzhez juthat.

Kiváló üzleti érzékének és talpraesettségének köszönhetően rengeteg pénzt keresett, ügyesen spórolt, és végül megvette azt a helyet, ahol napjainkban is áll a londoni múzeum.

Marie Tussaud nem csak a tehetsége miatt volt különleges, de azért is, mert abban az időben a nők még számolni sem tudtak, nem hogy alkotni, könyvelni, reklámozni, és ilyen stabil brandet építeni. Mi sem bizonyítja jobban nagyságát, mint az, hogy a Tussaud panoptikumok a mai napig úgy készítik a viaszszobrokat, ahogy ő, azóta sem találtak ki jobb technikát, és a múzeumok a mai napig óriási népszerűségnek örvendenek. A londoni múzeum bejáratában a mai napig bárki megtekintheti Madame Tussaud önarcképét, amit ő maga alkotott.

Tussaud magányos üzletasszonyként élt és halt meg Londonban, 89 éves korában, de kitartása miatt sokra vitte, és sikeresen felküzdötte magát az elit körébe. Ha valaki, ő bebizonyította, és bizonyítja a mai napig a nevével fémjelzett múzeumokkal, hogy a nőket nem szabad alábecsülni...

Nyitókép: Shutterstock

Forrás: Carey, Edward: Kicsi - Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye; Michelle Moran: Madame Tussaud