Inkább egy jó horror, mint a céltalan, szerelmes limonádék

Szinte minden műfaj jöhet, de a kedvencem a horror-thriller. A romkomoktól pedig az esetek nagy többségében menekülök. Nem mondom, hogy néha nem esik jól egy-egy ilyen habos-babos, néha reménytelen, máskor happy end-del végződő filmet vagy sorozatot megnézni, de ha választhatok, akkor inkább egy jó kis horrort rakok be, ami esetleg még kicsit rám is ijeszt.

Az én szívem előbb dobban meg egy kisebb ijedtségtől egy jól megkomponált horror-jelenetnél, mint attól, ha milliomodjára is meglátok egy lánykérést vagy szerelmes csókot. De még mielőtt bárki megijedne, szeretném leszögezni, hogy ezt nem csak egy horrorfilm-jelenet tudja belőlem kiváltani, éreztem már ilyet más élethelyzetekben is. De ez sajnos elég ritka. Illetve mivel sokféle horrort láttam már, ezért van, hogy teljesen kiszámítható a cselekmény az adott jelenetben, ezért csak fapofával nézem a filmet - végül is nincs új a Nap alatt.

Alapvetően jobban szeretem a thrillereket, mert azok számomra lehengerlőbbek, mint a mészárlós, véres változatok. Na, nem azért, mert nem bírom az ilyesmit, hanem, mert egy vérengzős jelenetről mindig tudom, hogy mű - ellenben a pszichés sztorik sokszor megtörtént események alapján készülnek, és ez engem levesz a lábamról, mert imádom az ilyen hangvételű filmeket.

Sajnos, nagyrészt magamra maradok a horror imádatommal, a legtöbben abszolút nem bírják ezt a műfajt. Olyan is akad, aki este, sötétben, egyedül semmi pénzért nem nézné, de napközben, társaságban gond nélkül végig üli. Valaki meg, más választása nem lévén leül velem nézni bármit, és ez nagy többségben bizony általában horror filmet vagy sorozatot jelent, akár maratonban is. Én meg hát a bármikor, akárhol, mindenféle horror jöhet-típus vagyok.

A romantikus műfajhoz valószínűleg én állok rosszul, talán, mert egy kicsit ki vagyok égve. De ez mit sem változtat azon, hogy frusztrálnak az olyan történetek, amelyek túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. Abszolút értem, ha az ember lelkének szüksége van az effajta töltésre, de az enyémet nem igazán ebből a fából faragták.

Én inkább azt az érzést imádom, mikor egy rég nem látott, de szeretett filmet, sorozatot újra nézek és az ismerős jeleneteknél, vagy zenéknél végigszalad rajtam egy kellemes hidegrázás. Ez műfajtól független. Szóval, aggodalomra semmi ok, tudok néha én is romantikus hangulatba kerülni, de inkább egy kis szellemesdi, mint egy örökké, míg meg nem...

Nyitókép: Shutterstock