A szerelem soha nem fog kimenni a divatból

Szerintem a végtelenségig tölthetnénk a szerelmes témák tárházát, mert vannak dolgok, amik sosem mennek ki a divatból. A szerelem is ilyen. Emlékeztek még az internet előtti időkre, amikor még sem mobiltelefon, sem Messenger üzenet nem létezett? Jöttek-mentek a szerelmes levelek egymás között, a sulipad alá bújtatott, cetlikre írt, névtelen vallomások, titkos hódolóktól. Micsoda idők voltak azok... Volt valami megmagyarázhatatlan izgalom, valami fűszer, valami pikantéria az egészben. Varázslatos volt.

Nemrég bukkantam rá „Az utolsó szerelmes levél"- re és teljesen maga alá gyűrt. A történet egy, a régmúltban született titkos szerelmi románc és napjainkban kibontakozó szerelmi kapcsolat között von párhuzamot. Talán ez a film nagy előnye, hisz lebilincselően hat ránk már az első perctől kezdve, s nem egy, hanem rögtön két világban, két különböző korban találjuk magunkat.

Borsóhéjban a tartalomról:

A fiatal újságírónő munkája során szerelmes levelezésekre bukkan az 1960-as évekből, és valami belső vágy késztetésére elindul a különös kapcsolat rejtélyének felderítésére. Ahogy keresgél a múltban, kezd egyre jobban – bár elég lassan – kibontakozni valami közte és a hallgatag levéltáros fiú között. Ahogy a lány beleveti magát a nyomozásba, egyre érdekesebb részletekre bukkan, és olyan messzire merészkedik, hogy a kezébe veszi a hajdan egymástól elszakadt szerelmesek sorsát. Vakmerő lépésre szánja el magát és a láthatóan „odáig, meg vissza" lévő kollégát is magával rántja a különös kalandba.

A film, t. Jojo Moyes regénye alapján készült, amit én ugyan nem olvastam, mégis számtalan vélemény a könyv mellett szól a filmmel szemben. Ettől függetlenül a szentimentális nézőknél, - mint amilyen én is vagyok -, szerelem volt első látásra.

A nagy számok törvénye alapján azonnal a hazai nézettség élvonalában találta magát. Egy jó filmhez elengedhetetlen egy jó történet, egy sikeres író, illetve minimum két zseniális főszereplő. Utóbbiakból ott volt a szerelmes asszonyt megformáló: Shailene Wodley, akit már A beavatott sorozatból, illetve a szintén Netflixes Hatalmas kis hazugságok-ból már ismerhetünk. Nem elhanyagolható jelenség A mindenség elméletében, valamint a Star Wars-ban feltűnő Felicity Jones sem, akire szintén fontos szerepet osztottak. A férfiak között pedig megjelent az egyre többet látható Callum Turner is.

Meg kell jegyeznem, hogy néhány szereplőválasztástól eltekintve, véleményem szerint egy csodálatos filmről beszélünk. Olyannyira, hogy mind a zenéje, mind a hangulata pontosan odarepített, ahová repülni szerettem volna. Az első perctől kezdve a szerelem szárnyára ültetett, és egészen az utolsó képkockáig fogta a kezem. Amikor a végére értem, csak ültem és zokogtam a kanapén. Úgy tíz percig... Rég nem láttam a soha el nem múló szerelemnek ennyire hatásos bemutatását.. Mert a szerelem örök, és míg a világ világ, a középpontban marad.

A szerelem erejével minden legyőzhető, minden túlélhető és újraépíthető. A szerelem sosem lehet kor- és időfüggő. A szerelem nem ismer határokat; messzemenően túlmutat rajtuk. Pontosan erről szól ez a történet. Ez a lényegi mondanivalója. És a képernyőn keresztül ez most nagyon átjött. Nálam mindenképpen betalált!