Velence luxusprostituáltja - Veronica Franco

De mit tudott ez a lány, ami kora úttörőjévé tette?

Igazából mindent. Makulátlan külső adottságai mellett magas intelligenciával is rendelkezett, és ezen felül még képezte is magát: énekelt, táncolt, hangszereken játszott és rengeteget olvasott. Veronica édesanyja és nagyanyja is cortigiana onesta típusú kurtizán volt, ami az akkori kor luxusprostituáltjait jelentette. Erre a mesterségre művészeti ágként tekintettek - akárcsak a gésákra -, így nagy hangsúlyt fektettek a műveltségre, a hagyományőrzésre és a tehetséggondozásra is.

Tehetséggondozás?!
Talán furcsán hangzik, ám ezek a nők igenis remekeltek, mint költők, zenészek vagy festők. Ugyanis a társadalmi ranglétra tetejére csakis a legkiváltságosabbak kerülhettek. Ehhez pedig nem volt elég holmi csábos pillantás vagy egy dús kebel...

Az okos nők hatalma
Veronica hamar ráébredt, hogy ajkait nemcsak gyönyörszerzésre, hanem rímek alkotására is használhatja: számos verseskötete, szonettje és lírai költeménye látott napvilágot. Néhány művét kifejezetten III. Henrik francia királynak írta - akit éles eszével szintén sikerült bűvkörébe csalnia. Már tizenéves korában olyan ügyesen játszotta ki a kártyáit, hogy mire betöltötte a húszat, már a legelismertebb és legelőkelőbb kurtizánnak számított a velencei társadalomban.

Arisztokraták halmozták el ajándékokkal, a "Katalógus Velence minden fontos kurtizánjáról" című kiadvány pedig a legkeresettebb kurtizánként emlegette. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy - remek marketingérzékkel - ennek kiadatását például ő maga szorgalmazta...

A szerelemben kevésbé volt szerencsés
Bár a filmben igazi szirupos love story-t láthatunk Veronica és Marco szenátor beteljesült szerelméről, a valóságban ennél jóval döcögősebben alakult a magánélete. A tizenévesen köttetett, balul elsült házassága után édesanyja nyomására lett belőle örömlány. És szinte azonnal megtalálta a maga "sugar daddy"-jét: egy vagyonos nemesember kitartottja lett. Ám egy ilyen kapcsolat közel sem egy "életbiztosítás".

Veronica "karrierje" 29 éves korában tört derékba: a himlőjárvány elől Franciaországba kellett menekülnie. Ahol ugyan menedéket kapott, de egy pillanat alatt nincstelenné vált. 2 év múlva tért vissza Velencébe, ám már semmi sem volt a régi: az inkvizítorok ugyanis a kurtizánokat tették felelőssé a pusztító kórért. A boszorkánypert végül - befolyásos kapcsolatainak hála - megúszta. Ám ennek csak rövid ideig örülhetett, hiszen a gazdag úr, aki addig anyagilag támogatta, hirtelen meghalt. Innentől kezdve az addig ünnepelt kurtizán élete szegénységben és magányban telt.

A feminizmus előszele

Veronica elképesztően magas műveltségre tett szert egy olyan korban, ahol a legtöbben még olvasni sem tudtak. Ez pedig akaratlanul is a feminizmus előfutárává avanzsálta. Mert míg a legtöbb kurtizánt egész életén át tartó megvetés kísérte, Veronica köztiszteletben álló, független nővé küzdötte fel magát. És minden befolyását latba vetve igyekezett lépéseket tenni sorstársai megsegítésére is. Sőt, még a keresetének egy részét is szétosztotta közöttük. Híressé vált szavain pedig nem fog az idő vasfoga:

"Ha mi, nők, fegyvert ragadunk, és olyan műveltek leszünk, mint a férfiak, meg tudjuk győzni őket arról, hogy nekünk is van kezünk, lábunk és szívünk, s habár kecsesek és finomak vagyunk, néhány gyöngéd férfira mégis azt mondják, erős, s noha egyesek keménynek mutatják magukat, valójában gyávák."

Nyitókép: AFPforum