Könyvajánló: "Olyan, mintha Marilynnel szemben hitszegés lenne a jövőmre gondolni"

Irvin D. Yalom pszichiáter és felesége, Marilyn Yalom feminista író, még gimnazista korukban ismerkedtek meg. Fiatalon lettek visszavonhatatlanul szerelmesek, amire mi sem nagyobb bizonyíték, mint az együtt töltött 65 évük és négy sikeres gyermekük: Eve, Victor, Reid és Ben. Egyetemista éveikben sem inogtak meg az érzéseik, és bár sok időt kellett egymástól távol tölteniük, mindvégig kitartottak egymás mellett.

Hatvanöt év

Marilyn Yalomnál halálos betegséget, a myeloma multiplexet diagnosztizálták, ami nem gyógyítható, csupán szinten tartható. Férjével, Irvin Yalommal egy olyan feladatra vállalkoznak, melyhez elképzelni sem lehet, hogy mennyi erőre és bátorságra volt szükségük. Marilyn arra kéri Irvint, hogy készítsenek egy naplót, és írjanak az előttük álló, kegyetlenül nehéz időszakról. Vonakodva, de Irv belemegy, így havi lebontásban, de mindkettőjük szemszögéből olvashatunk életük közös, utolsó fejezetéről.

„A gyász az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni"

Az orvosok mindent megtesznek Marilynért, aki végül az asszisztált eutanáziát választja. Szívszorító volt olvasni erről a részről, hiszen ott van Marilyn, aki meg akar szabadulni a földi kínoktól és Irv, aki az életét el sem tudja képzelni a felesége nélkül. Míg Marilyn méltósággal fogadja helyzetét és racionális alapokon meghozza döntését, addig férje leírhatatlanul szenved attól a gondolattól, hogy felesége egyszer eltűnik az életéből. Be kellett látnia, hogy Marilyn számára már nem élet az, ami maradt.

Eljön a halál

Kettejük fájdalma az „Eljön a halál" című fejezetben tetéződik, ugyanis Irv itt írja le a legsötétebb órákat, perceket. Marilynnek olyan fájdalmai vannak, hogy számára az óránként kapott morfium is kevés. „Itt az idő, Irv. Vége, kérlek. Legyen vége." Végül Marilyn megkapja a tablettákból kevert koktélját.
Ahogy Irvin Yalom arról ír, hogyan távozik felesége az élők sorából, mindent elmond a Marilyn iránt érzett, életen át tartó szerelméről. Könnyekkel áztatott arccal olvasva ezeket a sorokat arra döbbenünk rá, milyen nagyon szerencsések voltak, amiért megadatott nekik a tiszta szerelem.

A könyv további fejezeteiben abba kapunk betekintést, hogy Irvin hogyan dolgozza fel neje halálát. A gyászfeldolgozásról nála valóban kevesebben tudnak többet, mégis Marilyn elvesztésekor jön rá, hogy össze sem hasonlítható, amikor egy páciensén segít, szemben azzal, amit a temetés utáni időszakban érzett. Úgy fogalmaz, hogy a halál után a gyászolónak szüksége van legalább egy évre, hogy minden visszatérjen a megszokott kerékvágásba. Őszintén ír a saját szorongásairól, félelmeiről, bűntudatról, de végső soron elfogadásról és a halálon átívelő szeretetről.

Nyitókép: Shutterstock