Georgia Tann, aki elrabolt gyerekekből gazdagodott meg...

Azt meg nem kötötte a világ orrára, hogy ezek a szomorú szemű, magukra maradt kisdedek sok esetben cseppet sem voltak árvák. Pusztán aljas és végtelenül fondorlatos módszerekkel megkaparintotta őket, hogy aztán jó pénzért továbbadjon rajtuk.

Mindenesetre a szerepét olyan hitelesen alakította, hogy még Eleanor Roosevelt is konzultált vele gyermeksegélyezés kérdésében. Georgia gazdag emberként halt meg, ám kár azt gondolni, hogy a vagyonát tisztességes munkával szedte össze. Hiszen a szociális munka már abban az időben sem számított jövedelmező szakmának. De Georgia Tann az árvák megsegítésének álcája mögött kiszagolta az évszázad bizniszét. Az eszközökben pedig nem válogatott.

A köztiszteletnek örvendő asszony intézményét sok esetben gazdag és ismert családok népszerűsítették. Ezért az asszony áldozatos munkája országszerte híressé vált.

Pedig a valóságban semmi ilyesmiről nem volt szó. Ugyanis a gyerekeket gyakorlatilag elrabolták a családjuktól, hogy árvaként adhassák el őket. Például azt hazudták az orvosok az anyukának, hogy a kisbabája halva született. Hiszen a kedves matróna olyan beavatott orvosokkal és ápolókkal dolgozott, akik némi kenőpénz fejében "jobb sorsot" biztosítottak a kicsiknek. De más módszereik is voltak: elrabolták a babakocsiban szunyókáló babát, iskolába igyekvő gyermeket vagy a verandán játszó testvérpárt is.

Nem számított a hogyan, csak az, hogy ügyfeleik igényeit kielégítsék. Georgia kizárólag tehetős családokkal üzletelt, hiszen ők borsos árat tudtak fizetni leendő gyermekeikért.

És mivel az eljárás során megváltoztatták a csemeték összes személyes adatát, így a tehetős, gyermekre vágyó házaspárok mit sem sejtve örökbe fogadták őket. Ezek fényében még azt feltételezhetnénk, hogy az intézményben odaadással óvták és gondozták a piszkos módszerekkel megszerzett gyerekeket. De sajnos nem. Egy pillanatig sem érdekelte sem az intézet vezetőjét, sem az ott dolgozókat a gyerekek testi-lelki épsége.

Gyógyszerekre egyáltalán nem költöttek, így közel ötszáz árva vesztette életét különböző betegségekben. A testi fenyítés is a mindennapok szerves része volt, ahogy az abúzus is. Az életben maradt áldozatok vallomásai alapján Georgia maga is pedofil volt. Sőt, bizonyos információk szerint a csecsemőkre valamiért különösen haragudott, mert még a vizet is megvonta tőlük. Kitették őket a napra, és hagyták, hogy egyszerűen kiszáradjanak.

A különös kegyetlenséggel bíró asszonyt bíróság elé állították, de nem a gyerekeken elkövetett borzalmak miatt - hiszen erről akkor még senkinek nem volt tudomása. Inkább az évek alatt felhalmozott vagyona keltett gyanút. 1950-ben az otthont is bezárták, ekkor derült fény a bűncselekményekre, ám Georgia ekkor már halott volt, így nem tudták felelősségre vonni.

Az árvaház nyilvántartását csak 1995-ben tették hozzáférhetővé az áldozatok számára, ami sokaknak már bőven későn érkezett. Az összesített adatok szerint a memphisi árvaház igazgatónője több, mint ötezer gyermeket rabolt el az évek alatt a családjától.

Georgia Tann végtelenül elborzasztó tevékenységét sokan és sokféleképpen feldolgozták már világszerte: köztük Lisa Wingate olvasmányos és történelmileg hű, Elrabolt életek című regényében.

Nyitókép: Shutterstock