Akik a hüpe alatt mondják ki a boldogító igent

Ilyen a házasságkötés is.

Amíg nálunk a húsleves, a menyasszonytánc, az éjféli tortavágás és a menyecskeruha az ami nélkül nem lehet tökéletes egy esküvő, addig a zsidó kultúrában a hüpe, a magasba emelt szerelmespár, és a pohártörés az, ami soha nem hiányozhat.

A zsidó házasságkötés sokat változott az évek alatt, de a legfontosabb, a Tórában is megemlített kellékek és mozzanatok ma sem maradhatnak el, ám a neológ és az ortodox esküvő között akad némi különbség. Az ortodox zsidóknál a külön eseményt jelent az eljegyzés és a házasságkötés, míg a neológonál ugyanazon a napon történik. Ami viszont közös a két típusú szertartásban az az, hogy az igenek kimondása a hüpe alatt történik.

Az előkészületeknél nagyon fontos az egybekelés napjának megválasztása. Azok a párok, akik szigorúan ragaszkodnak a törvényekhez biztos, hogy keddi napra tűzik ki az esküvőjük napját, hiszen ez az a nap, amit a Teremtéstörténetben az Úr két helyen is jónak ítélt meg. Nagyon fontos, hogy szombaton az Úrnak a napján semmiképpen sem lehet esküvőt tartani, de ugyanez vonatkozik az ünnepnapokra is, hiszen ezeken a napokon a meghatározott ünnepi rituáléknak kell mindenkinek megfelelni.

Izrael keleti közösségeiben megesik, hogy a menyasszonyra gazdag hímzéssel díszített ruhát adnak. Bár manapság a menyasszony és a vőlegény öltözködésére ugyan nincsenek külön előírások, de hagyománnyá vált, hogy az ara a tisztaság szimbólumaként hófehér ruhát és fátyolt viseljen. A Misná is hangsúlyozza az úgynevezett hinomá szokást, ami magyarul annyit jelent, hogy a szűz menyasszonynak illik fátylat viselnie. Egyes közösségekben azt is megkívánják, hogy a vőlegény kitelben azaz fehér köpenyben lépjen be a házasság szent szövetségébe.

A hagyományokat követő ifjú párnak böjtölnie kell az esküvő napján, mivel a Talmud szerint ez a nap számukra a vezeklésé. Múltbéli bűneiket kell ilyenkor megbánniuk. Ha azonban az esküvőt Ros Chodeskor tartják, ezen a napon tilos böjtölni.

A házassági szertartást csakis a törvényekben járatos személy, elsősorban rabbi vezetheti. A szertartás elején a vőlegényt bevezetik abba a szobába, amelyben a menyasszony várakozik, és a vőlegény fátyolt borít a szerelme arcára. Miután megérkezett a házasodni vágyó pár, a rabbi elmondja Rebeka áldását, és a menyasszony apja külön áldását adja a lányára.

Mivel nagyon fontos szerepe van a kellékeknek azért ekkor a fiatalok szülei gyertyát gyújtanak, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás villámának emlékére. Ezt követően a két örömapa karon fogja a vőlegényt és a hüpe, azaz ismertebb nevén a baldachin alá vezeti. Ilyenkor egyes közösségekben szokás hamut hinteni a vőlegény homlokára a Szentély lerombolása feletti gyász jelképéül. Ezután az örömapákhoz hasonlóan az örömanyák, a hüpe alá, jövendőbelije mellé vezetik a gyönyörű menyasszonyt. Amikor a nő megérkezik a vőlegénye mellé, akkor az askenázi zsidók szokásai szerint hétszer körüljárja a vőlegényt, majd a hetedik kör után a férfi jobb oldalára áll. Ezt követi a eruszin azaz a pohár bor felett elmondott áldás, és a gyűrűk felhúzása is, ami teljesen máshogy történik mint egy megszokott magyar esküvőn. Ugyanis a vőlegény nem a menyasszony negyedik, hanem a jobb mutató ujjára húzza a gyűrűt, ami semmilyen esetben sem lehet gyémántos és túldíszített.

A ketubá azaz a házassági szerződés felolvasása elengedhetetlen része a mennyegzőnek. Felolvasása után, átadják a menyasszonynak, akinek gondosan meg kell őriznie a dokumentumot, abban az esetben ha elveszíti tilossá válik az együttélés.

Igaz, hogy már megtörtént a gyűrű felhúzása, de csak ezután következhet maga a házasság megköttetése. Amit az az ominózus pillanat követ, amit szinte mindenki ismer ezzel a tradicionális eseménnyel kapcsolatban. A vőlegény széttöri az üvegpoharat, ami után a vendégsereg azonnal fergeteges táncba kezd.

Az ifjú pár pedig elvonul és immár házastársakként kettesben tölt néhány percet. Ekkor törik meg az addig kötelező böjtöt is.

Nyitókép: Shutterstock