Ráadásul jelentős összegű alapítványok sorát hozta létre, amiből egészen az 1940-es évek végéig számos magyar képzőművész részesülhetett.
Ő volt Nemes Marcell, aki egyáltalán nem nemesi származású - sok mecénással ellentétben. De még csak gazdag család sarjának sem mondható. Saját erejéből küzdötte fel magát olyan anyagi jólétbe, ami lehetővé tette, hogy kiemelkedően nagyvonalú gesztusokkal áldozzon a művészet oltárán.Ki volt ez a nagyvonalú ember?
1866-ban Klein Mózes néven született Jánoshalmán, egy szegény, sokgyermekes zsidó családba. Hódmezővásárhelyen egy rőfös üzletben kezdett dolgozni. Azt nem lehet tudni, hogy innen hogyan került Budapestre, mindenesetre 17 évesen már a fővárosban élt. A legendák szerint még kávéházi énekes és tőzsdeügynök is volt, majd az Urbán szénkereskedés alkalmazottja lett. Urbán Sámuel igencsak meg lehetett vele elégedve, ugyanis őt küldte Frankfurtba az anyavállalathoz.
Frankfurti tartózkodásából már számos rézmetszettel tért haza, és ekkor kezdte el komolyabban a műgyűjtést. Senki nem tudja, hogyan duplázta, majd triplázta meg a vagyonát. Mindenesetre a festmények adás-vétele mellett hatalmas mecénási szerepet vállalt:Rippl-Rónaitól például több mint 40 festményt vásárolt egy év alatt, és valószínűleg elég jó üzletet köthettek mindketten, mert barátságuk a festő haláláig szoros maradt.
A század első éveiben ajándékozott először festményeket a Szépművészeti Múzeumnak, majd két évvel később négy Bogdány Jakab művel is gazdagította a gyűjteményt.
Ekkor már pazarul berendezett, műkincsekkel teli lakásokban élt Budapesten, ahol nemcsak a kortárs magyar festők, de a hazai és külföldi műkereskedők is egymásnak adták a kilincset. Nem csoda, hiszen nagy dicsőségnek számított a Nemes gyűjteményben szerepelni.
Olyannyira, hogy 1910 végén a Szépművészeti Múzeumban mutatták be az akkor már 80 - régi és modern - képből álló gyűjteményt, amelyben a legjelentősebb régi mesterek mellett a realisták és impresszionisták legnagyobbjai is szerepeltek. A bemutató fő attrakcióját azonban főként El Greco képei jelentették, amik komoly nemzetközi érdeklődést váltottak ki.
Ebben az időben Nemes sokszor járt üzleti úton Spanyolországban, ahol tucatszámra tudott jó áron El Greco műveket vásárolni. Rájött, hogy ez jó üzlet lehet, hiszen a festőt ugyan a nagy klasszikusok között tartotta számon a művészettörténet, mégsem volt kereslet a művei iránt. Méghozzá azért, mert szegény El Grecót - élete nagy sikerei után - bolondnak kiáltották ki, és hosszú időre a feledés homályába merült. Csak a 20. század elején fedezték fel újra, ezt használta ki olyan ügyesen Nemes Marcell.
Ám ehhez a "szerencsés fordulathoz" maga Nemes is hozzájárult: egy merész huszárvágással a régi olasz és a modern francia festők közé akasztotta ki El Greco nyolc művét. Ilyet még nem látott a művészetrajongó közönség. Hamarosan igazi Greco mánia tört ki a művészek és művészetrajongók között.
Ebből is látható, milyen remekül menedzselte önmagát, és az általa preferált festőket is. Az is mutatja, hogy a viszonylag rövid idő alatt megszerzett gyűjtemény milyen izgalmas volt, hogy a budapesti bemutató után Európa egyik legjelentősebb múzeumában, a müncheni Alte Pinakothekban, majd Düsseldorfban is kiállították.
Nemes pedig - bár továbbra is nábobként költekezett - folytatta az adományozást. A müncheni kiállítással egy időben 80 magyar kortárs művet ajándékozott Kecskemét városának, amivel megalapozta a Kecskeméti Múzeum anyagát. Még ebben az évben jelentős értékekkel gazdagította az Iparművészeti Múzeumot is.
A dúsgazdag férfi a Szentendre melletti Pap-szigetet is megvette, ahol egy, a kecskemétihez hasonló művésztelepet akart létesíteni, azonban ez az álma nem valósult meg. Sok más azonban igen: ingatlanok sorát vásárolta meg Németországban, ahol szintén fényes karriert futott be. Az egyik vadászkastélya ma a híres-hírhedt milliárdos, Roman Abramovics tulajdona.
Németországi ingatlanvásárlásai ismét remek befektetésnek bizonyultak, így legalább volt hová menekülnie a Tanácsköztársaság elől - az agilis üzletembernek ugyanis egyetlen porcikája sem tudott a Kun Béla féle hatalommal azonosulni. Ám az itthon maradt gyűjteményéből 60 műtárgyat koboztak el.
Halálakor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a nemzet halottjának nyilvánította a nagy mecénást. A Szépművészeti Múzeum márványcsarnokában ravatalozták fel, és méltó díszsírhelyet kapott a Kerepesi úti temetőben.
Petrovics Elek a Magyar Művészetben megjelent nekrológjában a következőképpen búcsúzott tőle:
"...De őrizni fogjuk emlékét mi is és átadjuk szájról - szájra, nemzedékről nemzedékre. Hiszen, ha külföldre távozása óta fizikai értelemben meg is lazult a kötelék, amely hozzá fűzött bennünket, érzésben Nemes Marcell a mienk maradt, és mi mindig visszavártuk és ő mindig visszavágyott. Hozzánk tartozását nem csak szóbeli vallomása bizonyította, hanem tettei is."
Ezzel az írással talán mi is tettünk valamit ennek az ígéretnek betartásáért.
Nyitókép: Wikipedia
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.